Manno Sándor
1973-tól az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) munkatársa volt 2006-os nyugdíjazásáig. Kezdetben az akkori legnagyobb hazai számítógép, a Control Data CDC3300 üzemeltetésében vett részt.
1975-től az ELTE programozó karán a számítógépek hardver felépítését oktatta.
Az ELTÉ-n keresztül a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) Matematikai Laboratóriuma részére hang- és kép-perifériákat fejlesztett, külsősként. Ennek legkiemelkedőbb eredménye a Colour Display Processor (CDP) képmű volt. 1979-ben a majdnem TV-felbontású színes raszter display a legnagyobb volt Magyarországon.
1976-tól mikroprocesszoros hálózatvezérlő számítógépek hardver tervezője volt. A MS700 multiprocesszoros rendszer kifejlesztéséhez két szabadalom is köthető, lásd alább. Az MS700 volt a hazai akadémiai hálózat első, X.25 szabványt is ismerő hálózatvezérlője, amely IBM típusú számítógépekhez is csatolható volt.
1979-től mikroprocesszoros terminálfejlesztések vezető tervezőjeként a VARYTER, a SYSTER és a Primo személyi számítógépek szabadalmainak egyik szerzője volt.
1983-tól az embargótörő SOKBOX és a TPS-1 típusú X.25-ös kapcsológépek vezető hardver tervezője volt. 1988-tól a SOKBOX az akadémiai, később a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztés (NIIF) hálózat 128 vonalas központjaként üzemelt. A TPS-1 a Telefongyár utolsó korszerű terméke lett; több száz darab került az NIIF hálózat végpontjaira, és HBOX néven (SZTAKI-s gyártásban) több mint 1000 darab került az Országos Takarékpénztár (OTP) és az IBUSZ utazási iroda hálózatába, sikerrel felvéve a versenyt az akkor már importálható nyugati berendezésekkel.
A 2000-es években visszatért kedvenc hang- és képfeldolgozási témáihoz. Több pályázat segítségével film- és hangrestauráló berendezések főtervezője volt. Kiemelkedő eredménye az Archív filmmentő, digitális fény-hang helyreállító berendezése, a DIMORF pályázat film-szkennere, és a 6K felbontású lézeres film-levilágítója. Az első magyarországi digitális filmfelújítás (Ludas Matyi) során ezek a berendezések fontos szerepet kaptak.
Sikerrel fejlesztette ki az érintés nélküli fonográfhenger lejátszót, mely a barázda képének mozgásából állította helyre a felvett zenét.
2010-től a SZTAKI keretein belül technikai értékmentéssel foglalkozik, előadásokat is tartva.
- honlap (SZTAKI Infokommunikációs Központ)
- Colour Display Processor (CDP) képmű
- Találkozók a Primo fejlesztőivel (2006., 2009., 2013. 2014.)
- Primo és Homelab (iTF rendezvény, 2013., videó)
- Manno Sándor: A Primo hardvere (iTF rendezvény, 2013., videó)
- Manno Sándor: Kalandos digitális időutazás (SZTAKI, 2016., videó)
- Manno Sándor: Kalandos digitális időutazás (SZTAKI, 2017., videó)
- Manno Sándor: SOKBOX, avagy a tiltott dolgok gyümölcse (iTF rendezvény, 2017., videó)
- 30 éves a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program (iTF rendezvény, 2017.)
- Manno Sándor: Számítógép-hálózati fejlesztések a SZTAKI-ban 1971-1991 között (SZTAKI, 2020., videó)
- Interjú a Primo nevű magyar házi számítógépről (PosztModem, SZTAKI, 2021., videó)
- 1967-ben műszeripari technikusként végzett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (KKMF) elődintézményében, a Híradás- és Műszeripari Technikumban, ami meghatározó volt későbbi munkásságára.
- Nős; 1 gyermeke van. (2022-es közlés.)
- Hobbik: komolyzene hallgatása, régi rádiók és magnók gyűjtése.
- 1976-tól a hálózatvezérlő számítógépek hardver tervezőjeként két szabadalmat is jegyez: a szabadalmak tárgyát képező MS700 multiprocesszoros rendszer létrehozásában Kocsis József és Almási László volt a szoftver fejlesztője, míg Szikszai István az áramkörtervezésben volt a munkatársa.
Létrehozva: 2022.01.29. 10:34
Utolsó módosítás: 2024.05.25. 20:20