SoftOrg – szoftver életciklus modellt támogató technológiai segédeszközök

Harry M. Sneed amerikai állampolgár  Maryland állam egyetemén szerzett programozó-szervező diplomájával a zsebében és az USA haditengerészetének washingtoni szoftver részlegén folytatott néhány éves fejlesztői gyakorlattal a háta mögött 1970-ben úgy döntött, hogy német feleségét  követve áttelepül az NSzK-ba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbálja a német szoftverfejlesztési technológiát az amerikai szintre emelni. 1978-ban megbízást kapott a Siemenstől az akkori legnagyobb német projekt (ITS) programmoduljainak tesztelésére, a tesztelés megszervezésére, amit amerikai mintára önálló tesztlabor felállításával képzelt el és ahhoz munkatársakat és helyszínt keresett. Egy konferencián megismerkedett a Számok egyik munkatársával, aki meghívta Budapestre és bemutatta a vezetőségnek. Mivel Siemens nagygépen, SPL rendszerprogramozási nyelven írt modulokat kellett tesztelni, a Számok-nak viszont IBM gépe volt, a Siemens platformmal rendelkező SzKI Számítógép Laboratóriumának vezetőjét, Kovács Győzőt is bevonták a tárgyalásba és megszületett a megállapodás: az SzKI biztosította a számítógép kapacitást, mindkét intézet egy-egy munkatársat állított a feladatra, a tesztelési módszer kidolgozásáért, a projekt irányításáért és lebonyolításáért Harry Sneed felelt, aki a tesztelendő programokat tartalmazó mágneszlagokkal ingázott München és Budapest között. A megrendelő Siemens pedig letesztelt modulonként devizában fizetett – az akkori rendelkezéseknek megfelelően egy külkereskedelmi vállalaton (Metrimpex) keresztül. Egyéb okok miatt az ITS projekt egy év múlva leállt, de a felek a további együttműködésben láthattak fantáziát, mert Harry Sneed egy újabb, rendkívül ambiciózus és hosszú távú fejlesztési koncepcióval állt elő.  Kidolgozott egy szoftver életciklus modellt, amely lényegében az akkor  leginkább elfogadott “vízesés” modellnek felelt meg, de a munkafázisokat nem lépcsősen,  hanem körbe rendezte el hangsúlyozva ezzel a folymat iteratív jellegét. Elhagyta továbbá a karbantartást, mint utolsó külön fázist, hiszen minden módosítás vagy bővítés fejlesztési tevékenység, amelynek ugyanazon fázisokon kell átmenni. Hangsúlyt helyezett arra, hogy az integrált- vagy rendszerteszt a specifikációra épüljön, mert úgy tapasztalta, hogy a hibák több mint fele a követelményeknek meg nem felelés, esetleg hibás követelmény-specifikáció miatt lép fel. Az életciklus minden fázisát egy-egy kifejlesztendő szoftver  technológiai segédeszköz volt hivatott támogatni. Így a követelmény specifikációt a SoftSpec, az implementáció megtervezését a SoftCon,  a programtervekből automatikusan generálható programok/ programvázak előállítását a SoftGen, a kód ellenőrzését, statikus elemzését, utódokumentálását, kódolási hibák feltárását a SoftDoc, a programok dinamikus tesztelését a SoftTest, végül az integrált- vagy rendszertesztet a SoftInt.   A SoftMan később került a modellbe. Feladata a teljes életciklus felügyelete volt, vagyis a projekt definiálása, idő- és költségkalkulációja, tervezése, felügyelete, vezérlése. Az életciklus modell és a támogató szoftver-technológiai eszközök együttese a SoftOrg nevet kapta. A SoftOrg eszközök mindegyikének önállóan is alkalmazhatónak kellett lenni. A felhasználói célcsoportot a német nagyvállalatok, bankok, biztosítók alkották. Mivel ezek többsége a nyolcvanas években IBM nagygéppel rendelkezett, az eszközök fejlesztésénél erre a platformra kellett felkészülni. A Számok IBM 370 típusú számítógépe ennek elvileg megfelelt, de operációs rendszere beépített dialog üzemmódot nem támogatott, SPF/TSO nem volt elérhető. Igy az a döntés született, hogy a kötegelt (batch)  üzemmódban programkódot feldolgozó/elemző eszközöket, mint a SoftDoc vagy a SoftTest a Számok munkatársai helyben, saját gépen fejlesztik, míg az on-line felhasználói felületet igénylő termékek, mint a SoftSpec, SoftCon, később a SoftMan az SzKI Siemens gépén az SzKI munkatársak által BS2000 operációs rendszerben készülnek. Mindkét intézet megkötötte a szerződést a Metrimpex-en keresztül H.M. Sneed cégével  (SES), mely szerint a termékek fejlesztését – H.M. Sneed koncepciója alapján és projektvezetésével – teljes egészében  az intézetek munkatársai végzik, ennek költségét a munkáltató intézet előfinanszírozza. A SES viszont elfogadta, hogy a termék- és  projektbevételekből  (a költségek levonása után) a fejlesztő intézet 75%-ban részesül. A termékek eladása, a termékek felhasználására épülő projektmegbízások megszerzése, vagyis a marketing a SES feladata volt, ami teljes mértékben Harry Sneed kiváló előadó- és íráskészségére épült. Már a SoftOrg  projekt indulásakor tartott tanfolyamokat – többek között Budapesten, a Számokban is – és megjelent német nyelven “Software-Entwicklungsmethodik” c. könyve, ami lényegéban a SoftOrg koncepciót fejtette ki.  Havi rendszerességgel tartott teltházas szemináriumokat NSZK-szerte a szoftver életciklus valamelyik fázisáról, ott a megoldási példák mindig egy-egy SoftOrg komponenssel készültek.  A későbbi megrendelők többsége a szemináriumok résztvevői ill. azok munkáltatói közül kerültek ki. Ugyancsak havonta megjelentetett egy néhány oldalas B5 méretű kis sárga füzetet “SOFTWARE ENGINEERING NEWSLETTER” címen, amely a SofOrg fejlesztés és a SES projektjeinek eredményeiről, tervezett továbbfejlesztéséről, a soron következő szemináriumokról és a szakirodalom vonatkozó ujdonságairól tájékoztatott. A füzetet ügyfelei és a tanfolyami résztvevők között terjesztette. Emellett neves szaklapokban publikált, nemzetközi konferenciákon előadott.

A Softorg modell teljes egészében nem valósult meg, megvalósítása itt-ott vitatható volt, és nem minden eleme érte el a termék minőséget, ennek ellenére mind a koncepció, mind egyes eszközök komoly elismerést érdemeltek ki egyes felhasználóknál és a szakirodalomban.  A projekt végét tíz év után két tényező okozta: a nagygépes (mainframe) technológia eltünése és a magyarországi rendszerváltás, amely a két nagy intézet széteséséhez vezetett.

A SoftSpec fejlesztés 1980-ban indult az SzKI Siemens 4004/151 számítógépén BS2000 operációs rendszerben. Komoly kihívást jelentett, hogy a várható célkörnyezet egy IBM 370 gép volt MVS operációs rendszerrel és 3270-es terminálokkal. Ilyen konfiguráció akkor Magyarországon nem létezett.  SoftSpec fontos eleme volt a specifikációs adatok adatbázisban (repository) tárolása és közvetlen hozzáférése. Mivel akkor több platformon elérhető adatbázisok nem voltak, ISAM fájlokból kellett az adatbázist felépíteni gondolva arra, hogy az IBM környezetben azokat VSAM fájlok fogják helyettesíteni. A rendszer megtervezésekor fontos szempont volt a portabilitás biztosítása. A rendszer feldolgozó programjai standard COBOL nyelvben készültek, az I/O műveletekhez COBOL-ban írt logikai I/O szintet hívtak, ami  alatt a tényleges I/O műveletet  Assembler-ben írt platformfüggő modul végezte el. A portabilitás előnye megmutatkozott abban is, hogy a SoftSpec-hez kidolgozottt I/O és képernyő kezelő modulokat, tranzakció kezelést  az ugyancsak SzKI-ban készült SoftCon és SoftMan egyszerűen átvehettték.

A Számalk-ban fejlesztett komponensek PL/1 nyelvben készültek, batch üzemmódban futottak.

A SoftOrg legnagyobb, több eszközt is alkalmazó felhasználói:

• Bertelsmann AG, Gütersloh
• Deutsche Bundesbahn, Frankfurt
• Deutsche Bank, Frankfurt
• BMW, München
• Bremer Lagerhaus, Bremen
• Thyssen Stahl, Dortmund
• Böhringer, Mannheim
• Continental AG, Hannover (SoftSpec)
• Württembergische Feuerversicherung, Stuttgart (SoftSpec)

A legtöbb termékeladást (30) a SoftDoc érte el. A legtöbb felhasználója a SoftSpec-nek volt: csak a Deutsche Bundesbahn-nál egyszerre 90 terminálról lehetett hozzáférni.

Harry Sneed munkásságát a szoftver technológia terén számos díjjal tüntették ki. Ezek közül  talán a legjelentősebb a 2008-ban a szoftver életciklus, karbantartás témában végzett úttőrő munkájáért odaitélt Stevens Award, amelyet előtte olyan nevek kaptak meg, mint Tom DeMarco, Michael Jackson, Peter Chen vagy Grady Booch. (A díj odaitéléséről a Reengineering Forum néven az USA-ban bejegyzett független szakmai szervezet dönt.)

Harry M. Sneed: Endstation Wien  – 45 Jahre Projekterfahrung in der deutschsprachigen IT-Welt. ISBN: 978-3-7448-8364-1 A könyv digitálisan az iTF  adattárában elérhető. Irodalomjegyzéke felsorol számos SoftOrg témában megjelent közleményt, egyben átfogó képet ad H.M.Sneed publikációs tevékenységéről és a kor szoftver-technológai szakirodalmáról.