R12 számítógép

Nem kerültek alkalmazásba

Nem voltak

Egyik változat sem maradt fenn

Felépítés

Központi egység

SZKI:

Szó szervezésű gép: 18 bpW (16 adatbit, 1 paritásbit, 1 írásvédelmi bit)

• vezérmű: (SSI és MSI tokozott) TTL elemekből felépített áramkörök; órajel: ~3 MHz
  • 2*2 KB (bipoláris ROM) mikroprogram-tár;  ciklusidő: ~300 ns
  • 32 megszakítási szint
  • Minibus sínrendszer
  • kezelőpult
• főtár: 1-4 db 8 KW  ferritgyűrűs RAM (2*8 KB modulok), ciklusidő: 800 ns
• számolómű: fix és lebegőpontos aritmetika
• csatorna: IBM-kompatibilis multiplex csatorna; a külső egységek mikroprogramozott vezérlése, saját illesztőkártyájukon keresztül

VT:

Szó szervezésű gép: 16 bpW

• Minden részegysége az R10 gépével azonos, nincs külön értékelhető adat

Periféria

• háttértárak
  • SZKI:
    • DISZKMOM fix fejes merevlemez (Sagem licenc), 300 KB
    • legfeljebb 4 db EC 5052 (bolgár) merevlemez
      • 7,25 MB cserélhető lemezcsomagok
  • VT:
    • FEX3 fix merevlemez (Sagem), 800 KB, hozzáférési idő: 10 ms
    • hajlékonylemez
    • mágnesszalagos egység
• külső eszközök:
  • operátori pult  (VT340 monitor + konzol írógép)
  • konzol mátrixnyomtató (LX 120)
  • lyukszalag olvasó (MOM)
  • lyukszalag lyukasztó (MOM)
  • lyukkártya olvasó (VIDEOTON)
  • sornyomtató (VIDEOTON)

Működés

Képernyő-felbontás:16 sor, 80 chpl

SZKI:

77 mikroprogramozott utasítás; matematikai alapműveletek hardverben behuzalozva

Fixpontos műveleti sebességek:

• összeadás / kivonás: 2,3 μs
• szorzás: 8,1 μs
• osztás: 9,1 μs

VT:

Az R12 központi egysége megegyezett az R10-ével: vezérműve utasítás szinten kompatibilis volt a Mitra 15-ével, utasításkészlete 86 mikroprogramozott utasítást tartalmazott, és mind a mikroprogramok, mind a végrehajtási idők azonosak voltak; de azonos volt a főtár is.

Tulajdonképpen egy adatfeldolgozásra orientált „nagy ” R10 konfiguráció volt: a perifériája  – folyamatirányítási eszközök helyett – számos, az adatfeldolgozást támogató külső eszközt (mágnesszalagos egységeket, mágneslemezeket, sornyomtatókat, lyukkártya-olvasót, lyukszalagos eszközöket stb.) tartalmazott.

Programkészlet

• operációs rendszer: átírt IBM DOS
• fordítóprogramok:
  • SZKI
    •  assembler
    • szerkesztőprogram (Linkage Editor)
  • VT: n.a.

Történeti érdekességek

Nemcsak nálunk, a KGST-ben is egyedi esemény volt, hogy egy ország egy modellnek két különböző változatát készítette el.

Amikor az R10 kifejlesztését központi döntéssel a VIDEOTON-ra ruházták, az SZKI rögtön megkezdte az R12 fejlesztését; a gépet később  sikeresen approbálták is.

A VT ezalatt áttért az R11 kifejlesztésére és sorozatgyártására, majd a gépeket sikeresen forgalmazta a KGST országokban. Az R12-höz némi késéssel fogott hozzá, és ezt a termékét nem is terjesztette fel approbációra. A rendelkezésre álló adatok alapján inkább az látszik valószínűnek, hogy az R12 jelölés csak kereskedelmi és marketing kód volt, valójában nagyobb sebességű és kibővített külső eszközkészlettel rendelkező, adatfeldolgozási célokra alkalmasabb R10-változatot jelölt.

Megjegyzendő, hogy a nemzetközi szerződésekben kapott felmentés birtokában sem az R0, sem R11, sem az R12 architektúrája nem volt IBM-kompatibilis, de a multiplex csatorna igen, így a gépekhez minden külső eszközt használni lehetett, amelyhez kifejlesztették a megfelelő hardver illesztést és illesztőprogramot (driver).

Például az EC5052 cserélhető lemezekhez az SZKI-ban kifejlesztett illesztő egység, az IBM-ével azonos cilinder és sáv felírás mellett azonos állomány-formátumokat is kezelt, vagyis használatával egy nagy ESZR, vagy akár IBM gépen felírt információk kölcsönösen felírhatók, illetve visszaolvashatók voltak.

Források

SZKI: Csendes József és Nagy Endre (szóbeli közlés)

VT:

• Ujvári Zoltán Béla (szóbeli közlés)
• A Videoton története 1938-1990 (VIDEOTON Holding, 2012, ISBN 978-963-085110-7)