Minszk-2 számítógép
A Minszk gépcsalád gépei (Minszk-2, Minszk-22, Minszk-32) germánium (pnp) tranzisztorokkal épültek fel, ezért az áramköri kártyák igen sok helyet foglaltak el: egy gép 3-5 nagy (ruhás) méretű szekrényben fért el.
Jellemzően egy teljes kártya kb. annyi logikai egységet tartalmazott, mint a későbbiekben egy TTL IC.
Kép: A Minszk-2 vezérlőpultja
A beszerzett géphez - főleg az Infelorban - igen sok kiegészítő hardver eszközt fejlesztettek ki
Használat
Gazdasági-statisztikai feladatok megoldása
Vállalati alkalmazások, bérszámfejtés
Szimulátorok
Magyarországra elsőnek Minszk-2 típusú gép érkezett a KSH-hoz. A gép kezdettől az Infelorban üzemelt, eleinte a Haditechnikai Intézettől (HTI), 1971-től kezdve pedig a Május 1. Ruhagyártól bérelt helyiségekben.
Felépítés
Központi egység
Szószervezésű gép: 37 bpW
- vezérmű: szinkron vezérlés, órajel 250 kHz
- főtár: ferritgyűrűs RAM, 4096 KW, ciklusidő 4 μs
- számolómű: regiszterek fix- és lebegőpontos műveletekhez
Periféria
- háttértár:
- 4 db 3,5 cm-es mágnesszalag, egyenként 1,6 MW tárolási kapacitással
- mágnesdobot a Geofizikai Intézetben (ELGI) használtak, az RC2000 lyukszalagolvasó BSI interfészére illesztve
- külső eszközök:
- gyorsnyomtató: 12 karakteres számjegy-nyomtató (Az eredeti külső egységek közül csak ez működött megbízhatóan)
- RC2000 lyukszalag-olvasó
- Facit300 lyukszalag-lyukasztó
- lyukszalag-vezérlésű — Eichner, Supertyper, Creed, és telex — írógépek, off-line alfanumerikus nyomtatásra
A szükséges hardver illesztő egységeket részben az Infelor-ban, részben a SZÜV-ben fejlesztették ki
Működés
Minden programot „üres” gépről kellett indítani. BIOS nem létezett, az Infelorban kifejlesztett MIRC betöltő programot lyukszalagról lehetett beolvasni.
A számolómű 37 bites 1-komplemens számokkal végzett műveleteket, emiatt más volt a „pozitív 0” és a „negatív 0”, amire a programozásnál ügyelni kellett.
Átlagos műveleti sebesség 5-6 kips.
Programkészlet
Az eredeti rendszerprogramok közül egyik sem volt használatban.
A Geofizikai Intézetben a mágnesdobra rögzített geofizikai méréssorozatok adatainak feldolgozására „Adminisztrátor” nevű, gépi kódban írt szubrutin-gyűjteményt fejlesztettek ki.
Történeti érdekességek
A 10 éven át gyártott Minszk számítógépcsalád tulajdonképpen a Moszkvában kifejlesztett M-3 elektroncsöves számítógép leszármazottja. A család első tagja, a Minszk-2 volt a Szovjetunió első félvezetős számítógépe; beszerzésekor ez volt a legnagyobb számítógép az országban.
Minden Minszk-gép tulajdonos saját fejlesztéseket hajtott végre, ezek után a gépek már nem voltak kompatibilisak egymással.
Az Infelorban külső felhasználók 4000 Ft/óra díjért használhatták a számítógépet.
„A következő történethez azt kell tudni, hogy a HTI-től bérelt gépteremben nem volt álpadló, hanem kb. 40×40 cm-es kábelcsatornák voltak a szekrények között. ‘Kanyó úr’ a mindenes – takarító, őr, gépkocsivezető (az Intézetben neki volt elsőnek saját autója, Rabár Ferenc igazgató szükség esetén ezt használta, mert vállalati kocsi még nem volt) – minden reggel kitakarította a géptermet, amikor az üzemeltetők még nem voltak jelen. Mint később kiderült, bevitt egy vödör vizet, kiöntötte, majd feltörölte. Egyszer egy kábel áthelyezése miatt le kellett venni a kábelcsatorna fedelét, és megrökönyödve vettük észre, hogy a csatornában áll a víz. A Minszk-2 becsületére legyen mondva: nem dobta fel a talpát…
A víz nem csak alulról, hanem felülről is veszélyeztette a gépet, amelynek jelentős disszipációját két viszonylag korlátozott teljesítményű ablakklímával próbáltuk ellensúlyozni. De a lapos tetős épületben nyáron a mennyezet annyira felmelegedett, hogy néha egy időre ki kellett kapcsolni a gépet. Arra gondoltunk, ha a tetőt locsolnánk, akkor talán tudnánk tartani a gépterem hőmérsékletét. Megtettük, de a mennyezet beázott, és a víz befolyt a gépterembe…
Egy emlékezetes alkalmazás. Sajnos a szovjet külső eszközök nagyon megbízhatatlanok és rossz minőségűek voltak. Olyannyira, hogy a mágnesszalagos egységeket használhatatlannak minősítettük, és egy időben egyáltalán nem is használtuk. Ekkor kellett megoldani azt a szállítási feladatot, hogy Magyarország összes gabona-betakarítási helyéről milyen útvonalon, melyik malomba kell elszállítani a gabonát, illetve a malmokból a lisztet a megadott tárolási helyekre. A program lényege egy 600×600-as mátrix invertálása volt. A feladatot a 4 KW főtárral rendelkező Minszk-2-vel megoldó két tehetséges programozó kolléga (Frivaldszky Sádor és Stáhl János) kényszerből lyukszalagot használt háttértárnak, mivel a saját illesztésű lyukszalagos eszközök (RC2000, Facit) megbízhatóan működtek. Ez azt jelentette, hogy az alapmátrix adatait lyukszagra lyukasztották, és ezt a lyukszalagot ismételten, újra és újra beolvasták. (Két azonos lyukszalag tekercset használtak, hogy az egyik beolvasása során legyen idő „feltekerni” a másikat. A sokadik beolvasás után persze a lyukszalag néha el is szakadt…) A program egyhuzamban 36 órát futott, és valóban eredményes volt: kiderült, hogy a leggazdaságosabb útvonalak egyáltalán nem azok, amelyeket ránézésre az ember gondolna. Másik futási eredmény az volt, hogy az országban két malmot fel kell számolni, mert oda a szállítás nem volt gazdaságos.
A Minszk-2 gépen futott az Infelor bérszámfejtése is. (Programozó: Ambrus Károly.) Első futáskor derült ki egy programhiba: a névsorban az első személy adatainak feldolgozása kimaradt. A névsorban az első személy éppen ő volt.”
(Molnár Péter visszaemlékezése)
Források
A műszaki adatok és a történetek forrása Molnár Péter (Műszaki Osztály vezető) visszaemlékezése.
Létrehozva: 2016.01.16. 22:50
Utolsó módosítás: 2020.07.24. 12:04