IBM 3270 videoterminál család

Az első modell képernyőjének színe nyomán  „zöld képernyősnek” becézett család modelljei megszakítási kérelmekkel vezérelt blokkos adatcserét bonyolítottak le a főszámítógéppel, az átviteli sebesség növelése érdekében legtöbbször koaxiális kábelen keresztül.

A család legnépszerűbb megjelenítője  az alább ismertetendő  3278 modell volt (kép).

Kategória:
Külső (periférikus) eszköz
Technológia:
Egyedi félvezetős
Származás:
import
Gyártó:
IBM - International Busness Machines Corporation, USA

Használat

Működési idő:
Kibocsátás: 1977; beszerzés: 1991-1996
Működő darabszám:
Magyarországon 10
Tipikus alkalmazások:

Alapfunkció: felhasználó által vezérelt interaktív adatbeviteli és eredménykijelző kapcsolat,  IBM főszámítógépeken futó alkalmazásokhoz, például:

  •  OfficeVision IBM-fejlesztésű irodai programcsomag (funkciói: levelezés, osztott naptár és dokumentumkezelés)
  • Works Records System táblázatkezelő
  • WordPerfect szövegszerkesztő
  • eredmény-kijelző lyukkártya konverziót végző, kötegelt (batch) módban futó programokhoz
  • csatlakozás az  EARN (European Academic Research Network) hálózathoz (elektronikus levelezés, levelezési listák kezelése, adatállományok átvitele, távoli munkabevitel)
Üzemi helyek:

Szegedi Tudományegyetem Számítóközpont

Megtekinthető:

Informatika Történeti Muzeális Gyűjtemény, Szeged

Felépítés

Egy IBM 3270 képernyős-terminál alrendszer katódsugárcsöves (CRT) kijelzőkből, nyomtatókból és u.n. vezérlőkből állt, amelyek egy közös vonali elosztóhoz csatlakoztak.

A kijelzők felépítése:

  • főtár: 2-4 KB DRAM
  • kijelző: monokróm (zöld színű) képernyő
  • 3-féle billentyűzet:
    • írógép: 66  karaktergomb, 2 kapcsolat-kérő gomb
    • adatbeviteli: 66  karaktergomb, 5 funkciógomb, 2 kapcsolat-kérő gomb
    • operátori konzol: 66  karaktergomb, 12 funkciógomb, 2 kapcsolat-kérő gomb

A nyomtató bármilyen IBM nyomtató lehetett.

A kétirányú kapcsolatot a főszámítógép és a kijelzők között a vezérlők tartották fenn: értelmezték a parancsokat, kezdeményezték az átviteleket és előállították  a szükséges vezérlőjeleket.

Évek során számos kiegészítő eszköz is megjelent:

  • fénytoll a képernyő egy pontjának kijelölésére
  • felhasználó-azonosító mágneses csíkkártya olvasó
  • a megjelenítő használatát lehetővé tevő biztonsági kulcs
  • figyelmeztető hangjelzés, ha a következő karakter már „kilógna” a képernyőről
  • numerikus zár, ami bekapcsolt állapotban csak numerikus karakterek és műveleti jelek beírását engedélyezte
  • váltókapcsoló két vezérlő közötti választásra

 

Működés

A funkciógombok fixen programozott műveletek végrehajtását indították.

A kapcsolat-kérő gombok lenyomására a vezérlő megszakítási kérelmet indított a főszámítógéphez, és előkészítette az adatátvitelt.

A képernyőt (szín, fényesség, karakterkészlet, védelem szerint) azonos megjelenítésű  mezőkre lehetett osztani.

Programkészlet

Általános programok

Nem voltak

Egyedi programok

Az 1990-es években sokféle kliensszoftver készült a 3270-es terminál szimulálásra, a legkülönbözőbb operációs rendszerekhez, sőt még androidos okostelefonra is.

Történeti érdekességek

Az 1983-ban megjelent IRMA kártya emulálni tudta a 3270-es terminált, így ha beépítették egy IBM PC-be,  akkor ez nemcsak önálló számítógépként, hanem  – a kártyán lévő koax interfész révén – 3270 terminálként is tudott működni.

Az 1990-es évektől áttértek a Telnet3270 néven elterjedt szimulációs programra, a kidolgozott protokol pedig internet hálózaton is lehetővé tette 3270-es szimulációt, EBCDIC kódolással.

Az IBM adatfeldolgozási részlegének története: DPD chronology (angol)

Források

A terminálcsalád részletes ismertetése: IBM 3270 (angol)


Létrehozva: 2016.07.23. 15:40
Utolsó módosítás: 2020.11.26. 19:03