Varga Sándor

Nagybátyja, Varga Jenő a Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosa miatt a család emigrációba kényszerült. Először Párizsban tanult festészetet (többek között az Académie de Grande Chaumière intézetben, 1922-24.), majd a harmincas években csatlakozott családjának Szovjetunióba emigrált részéhez, ahol Varga Jenő már nagy tekintélyű közgazdász akadémikus volt. Itt műszaki végzettséget szerzett és a hadiiparban működött vezető pozíciókban.

Magyarországra való visszatérése után az államigazgatásban Gerő Ernő környezetében dolgozott, az ötvenes években a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságán a szovjet reláció főosztályának vezetője volt.

1956 első felében bekapcsolódott az elektronikus számítástechnikával kapcsolatos tevékenységekbe. Az MTA Elnökségének ülésére (1956. július 14.) készített egy előterjesztést „Javaslat a kibernetika fejlesztésének és alkalmazásbavételének előmozdítására Magyarországon” címmel. Ez alapján határozat született a MTA Kibernetikai Kutató Csoportjának (KKCS) létesítéséről, amelynek első igazgatójává nevezték ki (helyettese Tarján Rezső lett).
A KKCS által 1956 szeptemberében megrendelt Ural gép szállításának meghiúsulása után 1957 tavaszán Varga és Tarján többhetes utazást tettek a Szovjetunióban, melynek során – kapcsolatainak felhasználásával – valamennyi jelentős számítástechnikai kutatóhellyel együttműködési megállapodást írtak alá. Ennek keretében megszerezték a frissen elkészült, de sorozatban még nem gyártott M-3 gép teljes dokumentációját. A gép szállítása akadémiai együttműködés keretében 1957 végén megtörtént, a számítógép összeszerelése 1959-ben fejeződött be.

Miután viszonya az MTA illetékeseivel megromlott, 1960-ban felmondott. A nyugdíjazásig hátralévő rövid időt a BME (Budapesti Műszaki Egyetem) Könyvtárának munkatársaként töltötte el.