Sánta Lóránt

Fizikus szeretett volna lenni, de 1955-ben (származása miatt, mint sok sorstársát) nem vették fel az ELTE-re. 1 évig a dunaújvárosi postahivatalban dolgozott, majd az 1956-ban felvették a Szegedi Tudományegyetem matematika-fizika szakára. 1959-ben a fizika szakot alkalmazott matematika szakra váltotta, így Kalmár László szegedi iskolájának második évfolyamán végzett. Diplomamunkájának címe: Differenciálegyenletek numerikus megoldása Runge Kutta módszerrel az M-3 számológépre.

Az M-3 gép mellett töltött 1 év után 9 évig Dunaújvárosban, a Dunai Vasműben (DV) az Elliott 830, IBM 1440 gépeken vaskohászati alkalmazásokat dolgozott ki – pl. a Siemens Martin kemencék optimális kampányhosszának vizsgálata és a meleg-hengermű programozása. 1970-1974 között a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) Számítógép Laboratóriumában volt tudományos főmunkatárs, a Programtervezési Osztály osztályvezetője. Tevékenyen részt vett szoftver-fejlesztési munkákban, pl.: erdő összes fatömegének kiszámításában, munkahelyi halláskárosodás statisztikai vizsgálatában. 1971-től évekig az operációkutatás c. tárgyat oktatta a Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Dunaújvárosi Főiskolai Kara rendszerszervezőinek. Közben levelező tagozaton villamosmérnöki diplomát szerzett a BME-n.

1975-től a Nemzetközi Számítástechnikai Oktatási Központ (Számok), a Villamos Berendezés és Készülék Művek (VBKM), a KSH Állami Számítógépes Szolgálat (ÁSZSZ), a HUNGAROCAMION Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat, végül az Állami Biztosító (ÁB) Elektronikai és Rendszerfejlesztési Kft. majd ÁB-Aegon számítóközpontjaiban dolgozott, vezető beosztásokban. 1997-es nyugdíjazása után még 10 évig dolgozott az Aegon Magyarország Általános Biztosító Rt. Számítóközpontjában.