Legendi Tamás

Kutatói pályafutását az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben (SZTAKI) kezdte, majd a Számítástechnika Alkalmazási Vállalatnál (Számalk) folytatta. Elsősorban programozási nyelvekkel (Change), matematikai logikával és annak számítástechnikai alkalmazásaival, automataelmélettel, lambda-kalkulussal foglalkozott.

1979-től a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Gécseg Ferenc által vezetett Matematikai Logikai és Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoport (később Automataelméleti Kutatócsoport) tudományos munkatársa volt. Itt a számítógépek párhuzamos működését (multiprocesszálást) nagymértékben biztosító sejtautomaták kutatási terén dolgozott és munkatársai bevonásával publikált. 1983-ban Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) pályázatot is nyert sejtautomaták vizsgálata, sejtprocesszorok szervezése, architektúra kutatása témában.
Az új irányzatnak tekinthető sejt- és multiprocesszorok elméletében ért el olyan eredményt, amely hazai alkalmazások mellett nemzetközi elismerést is kiváltott.

Aktív tagja volt az NJSZT Programozási Rendszerek Szakosztálya vezetőségének; 1977-ben vezetésével alakult meg a Párhuzamos számítási rendszerek szakcsoport.

1985-1990 táján jelentős kutatásokban dolgozott együtt Roland Vollmar professzorral, aki a Braunschweig-i Műszaki Egyetemen (Németország) a párhuzamos processzorok terén nemzetközileg elismert kutató volt.

1990 után vezetésével jött létre a Számalk Csoport keretein belül a CELLWARE Kft., amelynek kutatás-fejlesztési célja sejtprocesszoros hardver realizálása volt a Densitron Ltd.-vel (Anglia) való kooperációban az LSI-Logic (Anglia) egy Sun munkaállomásán. A fejlesztés sikeres volt, jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki, a piacra-vitel azonban pénzügyi okokból nem sikerült.

Az 1979-es NJSZT kongresszus kiemelt előadója, és az ugyancsak ez alkalomból megjelent „Neumann János élete és munkássága” c. könyv, illetve tanulmány-gyűjtemény egyik szerzőtársa volt.

1986-ban ötletgazdája és fő rendezője volt Budapesten a CONPAR’86 Párhuzamos Számítási Rendszerek Nemzetközi Konferenciának.

Kitüntetése: Kalmár-díj (NJSZT, 1985).