Lantos Béla

Egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Karán kezdte (1959-1961), végül külföldön szerzett villamosmérnöki oklevelet (NDK, 1965).

1965-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) Folyamatszabályozási Tanszékén (1998-tól Irányítástechnika és Informatika Tanszék, IIT) dolgozott tanársegédként, adjunktusként, majd docensként, végül 1994-2011 között egyetemi tanár, utóbb professzor emeritus.

1966-ban a BME kiküldetésében három hónapos számítógép hardver és szoftver tanfolyamon vett részt Lengyelországban, ami után közreműködött a számítástechnikai oktatás megindításában a BME villamosmérnök-képzés területén.
A Tanszék 1986-ban megbízta a robotirányítás és robotintelligencia szakterület oktatási és kutatási feladatainak irányításával; ezek ellátásához létrehozott egy robotika team-et. Ez után fő oktatási területe az irányításelmélet, robotok és autonóm járművek irányítása, 3D képfeldolgozás és a mesterséges intelligencia lett.

Egyúttal ipari gyakorlatot is folyamatosan szerzett a tanszék szerződéses munkái keretében, lényegében 1967 óta. Ezek közül kiemelkedik az 1980-as Moszkvai Olimpia eredményközlő rendszerének kifejlesztése, amelynek során az atlétikai eredményközlő programrendszer fejlesztésének témavezetője volt.

Meghívott kutatóként dolgozott a Karlsruhei Egyetem Informatikai Kutató Központjában (FZI Karlsruhe, NSZK) a lézeres távolságkép feldolgozás területén 1987-ben. Kandidátusi fokozatot 1976-ban az optimum elmélet területén, MTA doktora fokozatot 1994-ben a robotirányítás szakterületen szerzett.
Folyamatosan részt vett a BME VIK informatikai képzésének fejlesztésében, több BSc, MSc és PhD tárgy kidolgozásában és előadásában.

Tagja a BME VIK habilitációs bizottságának és doktori tanácsának (HBDT). Témavezetésével 17-en szereztek kandidátusi, illetve PhD fokozatot.
1998-2012 között a BME-n témavezetője volt több nemzeti kutatási projektnek. 2013-2014 között a győri Széchenyi István Egyetem (SZE) Járműipari Kutató Központjának (JKK) kutató professzora volt.
1999-2002 között Széchenyi Professzor Ösztöndíjban, 2002-ben Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjban részesült.

Négy magyar nyelvű (az Akadémiai Kiadónál megjelent) könyvnek szerzője a robotika és az irányítórendszerek elmélete és tervezése témában (1991, 2001, 2006, 2017), valamint egy angol nyelvű tankönyvnek a fuzzy rendszerek és genetikus algoritmusok területén (2002); társszerzője angol nyelvű könyveknek a korszerű robotirányítások (1997) és a járművek és robotok nemlineáris irányítása területén (Springer, 2011).

Választott tagja az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának és az International Federation of Automatic Control (IFAC) három nemzetközi műszaki bizottságának (Robotics, Optimal Control, Nonlinear Systems).

Kitüntetései: Szent-Györgyi Albert Díj (oktatási miniszter, 2010), Eötvös József Koszorú (MTA, 2011), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2011).