Jedlovszky Pál

Pályája kezdetén először az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban, majd a Péti Nitrogénműveknél, később a Vegytervben, majd 1968-tól 1975-ig az MTA Automatizálási Kutatóintézetében (AKI) dolgozott. Ekkor kötelezte el magát a matematikai modellezés iránt, amelynek kiváló művelője lett. Küldetésének érezte az objektum-orientált programozás elterjesztését; könyvet írt a SIMULA 67 alkalmazásáról.

1975-ben lett kandidátus, a rektifikáló kolonnák matematikai modellezésének megoldásával. Eredményeit a ma használatos módszer közvetlen elődjének tekinthetjük. Ekkor került a BME-hez, ahol 1995-ös nyugdíjazásáig főállásban dolgozott. A vegyészkari Matematika Tanszéken, majd a tanszék átalakulását követően a Kémiai Informatika Tanszéken számítástechnikát oktatott. 1988/89-ben az Egyesült Államokban a Breward Community College, majd 1993/94-ben Koreában a Pusan National University vendégtanára volt.

Nyugdíjazása után a Gábor Dénes Főiskolán tanított. Ekkor írt könyve. a „UNIX lépésről lépésre” minden kezdő programozó számára a programozás sarokköve. 12 évig a főiskola Tudományos Diákköri Tanácsának elnökeként szervezte a Tudományos Diákkör mozgalmat, megtalálta és támogatta a kiváló hallgatókat.

1974-ben lépett a Magyar Kémikusok Egyesületébe (MKE). Kiemelkedő volt a tudományos közéleti aktivitása több nemzetközi szakmai szervezetben is. Ő volt az, aki a MKE „rendszerváltó”, alapvetően új szemléletű alapszabályát megalkotta.

Munkásságát az NJSZT 1988-ban Kalmár-díjjal ismerte el.