Csibi Sándor

Kezdetben a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) Fizikai Intézete, ill. a Vezetéknélküli Híradástechnika Tanszék Híradástechnikai Kutatási Bizottsága laboratóriumának kutatója (1949–1950), ill. a Standard Nemzeti Vállalat és a BHG mikrohullámú távközlési rendszerekkel foglalkozó laboratóriumának kutatója (1950–1951) volt (mikrohullámú passzív és aktív áramkörök vizsgálata, az utóbbiak modulációja).

1951-től 1973-ig a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) tudományos munkatárs, majd tudományos osztályvezető, végül a Rendszerelméleti és Számítástechnikai Kutatási Főosztály vezetője; ekkor ő írányította az Intézet számítástechnikai kutatási munkáit. Az 1955 és 1969 közötti időszakban a mikrohullámú összeköttetések átvitel-kapacitásának növelése területén új összefüggéseket tárt fel a stacionárius folyamatok spektrális elméletében, új módszert fejlesztett ki digitális csatornák hibajelenségeinek empirikus vizsgálatára; sztochasztikus módszereket dolgozott ki a szélessávú szögmodulációs rádiócsatornák kölcsönhatásainak és belső nem-linearitásainak elemzésére (eredményeivel hozzájárult a legnagyobb kapacitású, hazai gyártású gerinchálózati rendszer legkritikusabb minőségi mutatójának, az egy telefonra eső standarderedő zaj csökkentéséhez). Az 1970-es évektől kisszámítógépek alkalmazási körének bővítési lehetőségeit vizsgálta, ezzel összefüggésben statisztikai és információ-feldolgozási problémák megoldásait kutatta: a TKI-ban önálló kutatócsoportjával elindította a statisztikus alakfelismerés és osztályozáselmélet elméleti kutatását, és kezdeményezte ezek gyakorlati alkalmazását orvosbiológiai jeleknél. 1972 végére a hazai kisszámítógépek diagnosztikai tömegszolgáltatásainak bevezetésére új mintarendszert vezetett be.
Az MTA Matematikai Kutatóintézete külső tudományos munkatársa volt 1968-tól.

1973-tól 1997-ig egyetemi tanárként tanított és kutatott a BME-n: 1991-ig a Vezetékes és a Vezetéknélküli Híradástechnika Tanszékekből összevont, általa is alapított Híradástechnikai Elektronikai Intézetben (HEI); 1991-1997 között (az Intézet feléből létrehozott) Híradástechnikai Tanszéken. 1975-tól 1991-ig volt a HEI igazgatója. A BME Egyetemi Tanács választott tagja.

Tíz tanártársával közösen kialakították és oktatták az Információ közlése és feldolgozása c. tantárgyat. A cél: a sztochasztikus módszerek területén közös alapok teremtése a további szaktárgyak oktatásához és a hallgatók laboratóriumi munkájához. Ezen kívül oktatta az Információelmélet, valamint Többszörös hozzáférés tömeg-kiszolgálási és kódolási módszerei c. tárgyakat, illetve a Híradástechnika bevezető tárgyat. Kutatási eredményei igen jelentősek.

1997-től a BME professor emeritusa lett. Ekkor információelméleti témákkal kapcsolatos ipari-egyetemi kutatásokat végzett a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Híradástechnikai Tanszékén hazai és külföldi kutatókkal közösen.

1965-ben az United Nations és a Nemzetközi Távközlési Unio Postdoctoral Fellow-ja. Kutatószemináriumokat hallgatott és tartott a Harvard Egyetem (USA), a University of California at Berkley (USA) és a Stanford Egyetem (USA) információelméleti csoportjaiban. 1971-1872 között vendégprofesszor volt Udinében (Olaszország) az International Center for Mechanical Sciences (CISM) nyári iskoláján. 1991-1992 között vendégprofesszor volt a Darmstadti Műszaki Egyetemen (Németország), 1999-ben kutató vendégprofesszor az University of Texas-on (Dallas, USA).
1972-1992 között a a Problems of Control and Information Theory c. nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

1961-ben elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot; 1973-ban megszerezte a Matematikai tudomány doktora fokozatot valószínűségszámítás és matematikai statisztika tudományágban. 1979-től az MTA levelező tagja; 1987-től az MTA rendes tagja. 1994-ben az amerikai Institute of Electrical and Electronic Engineers (IEEE) szervezet IEEE-Fellow-jává választották. Tagja volt a Nemzetközi Rádiótudományi Uniónak (URSI) és a New York-i Tudományos Akadémiának (1988-tól).

Kitüntetései: Munka Érdemrend arany fokozat (magyar állam, 1965); MTESZ-díj (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége); Állami Díj (megosztva) (magyar állam, 1970); Puskás Tivadar-emlékérem (nemzeti fejlesztési miniszter, 1974); Kalmár László-díj (Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT), 1975).