Arató Péter

1965-ben Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Folyamatszabályozási tanszékén kapott tanársegédi majd adjunktusi állást. 1977-ben egyetemi docensi; 1986-ban pedig egyetemi tanári kinevezés kapott. 1988-tól a tanszék (későbbi nevén Irányítástechnika és informatika tanszék) vezetésével is megbízták; 2007-ig vezette. Közben, 1986-1988 között, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) tudományos dékánhelyettese; majd 2001-2006 között dékánja volt. 1998-ban a BME Informatikai Központ igazgatója lett 2001-ig.
1990-1991 között meghívott vendégprofesszor a Karlsruhei Egyetemen.

Tématerületein (digitális technika, logikai szintézis, vezérlő egységek tervezése, magas szintű és rendszer szintű szintézis) elért tudományos kutatási eredményeit és azok ipari alkalmazásait sikeresen hasznosította egyetemi tananyag-fejlesztő és oktatási munkájában, valamint a tudományos diákköri és doktori képzés keretében. Több mint 110 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.

1975-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi; 1985-ben akadémiai doktori értekezését. 2001-ben megválasztották az MTA levelező, 2007-ben rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja. 1996 és 1999 között az amerikai Villamos- és Elektronikai Mérnökök Szervezet (IEEE, Institute for Electrical and Electronical Engineers) magyar nemzeti bizottságának elnöke volt. Az NJSZT alelnöke 2001-2005 között.

Kitüntetései: Nívódíj (Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE), 1988); Kiváló Feltaláló (minisztériumi díj, 1990); Csáki Frigyes-díj (MEE, 2002); Kozma László Emlékérem (BME VIK, 2003); Simonyi Károly-díj (Amerikai Magyar Koalíció és Arany János Közalapítvány a Tudományért, 2008); Pro Facultate díj (BME VIK, 2009); a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (magyar állam, 2011); Széchenyi-díj (magyar állam, 2012).