Tarnay Gyula

Matematikai érzéke a budapesti ciszterci gimnáziumban tűnt fel. 1948-ban a Középiskolai Matematikai Lapok sikeres versenyzője volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) alkalmazott matematikus szakán végzett.
Az MTA Matematikai Kutató Intézetében kezdett dolgozni, szakterülete a numerikus matematika és alkalmazásai voltak. 1956-ban Békéssy Andrással közös munka eredményeként dolgozott ki egy táblázatot az exponenciális integrál függvényre. Numerikus témában több dolgozata jelent meg. 1962 táján az Intézet kapott egy analóg Integrátort, amelyen keresztül ismerkedett a számítástechnikával.
1862-1964 között külsősként a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete (NIM IGÜSzI) Számítóközpontjában végzett számításokat, írt programokat. Ebben az időben készített Tóth Károllyal nomogramokat a nempermanens szabadfelszínű vízmozgás karakterisztikus egyenleteire.

Számítástechnikai munkásságát az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (SZTAKI) folytatta. 1966-ban Foltényi Vilmossal közösen készítették el az URAL-2 EFT Autokódjának részletes leírását. 1970-ben Csáki Péter javaslatára írt programot a valószínűségi változók kölcsönösen lineáris regressziójú transzformációira, amely az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) ICT gépén futott, a továbbiakon azonban a CDC 3300-ra került átírásra.
Hosszú éveken át volt másodállású munkatársa az ELTE Természettudományi Karának (TTK), ahol numerikus módszereket és számítástechnikát tanított. Még 2002-ben is találkozhatunk nevével az előadók között.