Frigyes István

Az Egyesült Izzóban kezdett üzemmérnökként (mikrohullámú mérésekkel foglalkozott két évig).
1956-65 között a BHG-ban (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) volt kutató-fejlesztő mérnök (mikrohullámú áramkörök, rendszerek fejlesztése).
Ez után az Orion Gyárban dolgozott kb. 10 évig.
Ezt követően pedig 1983-ig a Távközlési Kutató Intézet (TKI) tudományos osztályvezetője volt.

1983 óta Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) előbb docens, majd egyetemi tanár; 2003 óta a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék (HVT) professzor emeritusa. Az egyetemre az digitális mikrohullámú távközlés és elosztott paraméterű áramkörök témában kiírt pozícióba került, és több tárgyat is tanított saját összeállításban (Elektronikus áramkörök; Rádió rendszerek; Hírközlő rendszerek; elsőként tanított digitális vezeték nélküli hírközlést).
Együttműködési ösztöndíjak keretében rövid időszakokban tanított külföldi egyetemeken is, főleg Franciaországban (Grand Ecole-ok Párizs, Évry, Bretagne, Sophia Antipolis); és kutatott a londoni University London-on (Nagy Britannia).

Az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) köztestületi tagja; évtizedeken át tagja volt az MTA Távközléstudományi Bizottságnak. Tagja a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE); ugyancsak a Híradástechnika szerkesztőbizottságának.
IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers – Villamos- és Elektronikai Mérnökök Szervezete) Senior Life Member tagja; tagja az IEEE Communication Society-nak (Hírközlési Társaság) és a Microwave Theory and Technology Society-nak (Mikrohullám Elmélet és Technológia Társaság); az előbbinek egy perióduson át alelnöke is. E két IEEE társaság magyarországi kapcsolt közösségeinek (“Chapter”) alapítója és elnöke volt (1960-tól).

Díjai: Kiváló Feltaláló díj, ezüst, majd arany fokozat (magyar állam); Pollák-Virág díj (HTE, 1983); Puskás Tivadar díj (HTE, 1988 és 1996); Aranyjelvény (HTE, 1992 és 2007).