Ágoston György

Televíziós pályáját a Szegedi Körzeti Stúdióban kezdte 1976-ban (feladata a stúdió működése műszaki-technológiai feltételeinek megteremtése volt).
1988-ban kinevezték Budapesten a Magyar Televízió (MTV) műszaki igazgató-helyettesévé és a Fejlesztési és Beruházási Főosztály vezetőjévé. Irányításával helyezték üzembe a Bojtár-utcában 1991-ben a világ első digitális stúdió-komplexumát, és megépítették a világ egyik első digitális nagy közvetítő kocsiját is; létrehozták az első hazai műholdállomást; megteremtették az archívum mentésének alapinfrastruktúráját, továbbá a filmrestaurációs műhelyt;  új teletext rendszert telepítettek, megújították a mobil mikro rendszert és a szinkronstúdiókat, létrehozták a Parlament és az MTV székháza között az első optikai összeköttetéseket; megkezdték a stúdiók és a közvetítőkocsik digitalizálását; megteremtették az MTV informatikai hálózatának, ezzel a hálózatos Internet hozzáférésnek és az intranet hálózatnak az alapjait. Munkatársaival elkészítették a MTV teljes digitalizálásának és hosszú távú stratégiai fejlesztésének programját.
1997-ben kinevezték az MTV műszaki igazgatójává. 2001-ben munkatársaival újrafogalmazták az új televíziós központ technológiai koncepcióját, amely a legkorszerűbb informatikai eszközök és módszerek alkalmazásán alapult a műsorgyártásban és az archiválási technológiákban. 2005. májusáig részt vett e koncepció megvalósításának előkészítésében. Tevékenysége az MTV-nél 2005. májusában ért véget.

2005. októberében csatlakozott egy újonnan alakult távközlési céghez (ACTEL), ahol közreműködött a „triple play” szolgáltatások előkészítésében.
2006/2007-ben az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) mellett működő Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet (AKTI) külső munkatársaként részt vett a Digitális Átállási Csoport munkájában.

Még 2000-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (BME9 Híradástechnikai Tanszéke fölkérte, hogy óraadó tanárként indítson egy választható tantárgyat „Digitális Stúdiótechnika” címmel.
A televíziózással, a korszerű televíziós technikával és annak fejlődésével kapcsolatban mintegy 150 publikációja jelent meg hazai és külföldi kiadványokban, illetve tartott előadást hazai és külföldi fórumokon. Társszerzője a 2005-ben megjelent, „A digitális televízió szolgáltatásai. Bevezetési modellek, külföldi tapasztalatok” című könyvnek.

Az 1989-2005. közötti időszakban különféle szerepekben és szinteken vett részt az EBU (European Broadcasting Union) és a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) tevékenységében; utoljára az EBU Technikai Bizottsága alelnökeként (2000-2005). Egyik előkészítője volt az MTV EBU-tagságának.
A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) berkeiben a Stúdiótechnikai Szakosztály alapító elnöke (1994-2008); a ún. DVB-Kör alapító alelnöke (1997-2008); a TMMB-IHSZB (Távközlési Mérnöki Minősítő Bizottság, Informatikai és Hírközlési Szakértői Bizottság) alelnöke (1999-2004); az Intéző Bizottság tagja (1996-2002); főtitkár-helyettes (2002-2008); alelnök (2008-2011); a HTE Televízió- és Hangtechnikai Konferencia és Kiállítás társelnöke (1994-2007) volt.

Kitüntetései: „Kiváló munkáért” kitüntetés (MTV, 1981); MTV Elnöki Nívódíj (3 alkalommal); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (négy munkatárssal közösen, Magyar Állam, 1993); Puskás Tivadar díj (HTE, 2002); HTE Aranyjelvény (HTE, 2012); Életműdíj (HTE, 2023).