Vadász László (Leslie L. Vadasz)

1955-től agrármérnöknek kezdett tanulni, majd az 1956-os forradalmat követően Kanadába emigrált, ahol villamosmérnöki diplomát szerzett. 1990-ben részt vett a Harvard Egyetem Advanced Management Programjában (AMP).

Diplomája megszerzését követően az Egyesült Államokba költözött; először a Transitron Corporation-nél Bostonban (1961–1964), majd a Fairchild Semiconductor International (Kalifornia) vállalatnál (1964–1968) dolgozott kutatás-fejlesztési területen (itt vezetésével fejlesztették ki az ún. „self-aligned gate” (önillesztett kapuelektródás) integrált áramkör gyártástechnológiát).

1968-ban – miután két volt Fairchild Semiconductor-os kollegája: Robert Noyce és Gordon Moore megalapították az Intel Corporation-t – egy harmadik kolléga, Gróf András (Andrew Grove) őt is magával vitte az új céghez, ahol utóbbiak lettek a Fairchild Semiconductor első nem tulajdonos dolgozói. (Így lett a később számítástechnikai világtörténelmet író, a világ legnagyobb félvezetőgyártójává váló vállalat negyediknek belépett alkalmazottja.)
35 éven keresztül dolgozott az Intel-nél különféle vezetői pozíciókban. Terméktervezéssel kezdte: ő vezette azt a csapatot, amelyik az első mikroprocesszort (Intel 4004) tervezte, mely forradalmasította a számítógép-ipart. Vezette a cég első nagyfokú integráltságú dinamikus RAM- és első EPROM-lapkáinak fejlesztési munkálatait. A cégnél töltött évek alatt több üzleti részleget is irányított, tagja volt az igazgatótanácsnak.

1991-ben vezetésével alapították meg a cég kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó vállalatát, az Intel Capital-t, amelynek elnöke maradt nyugdíjba vonulásáig. A stratégiai befektetési vállalat a világ harmincnál is több országában ezernél több vállalat útját egyengette.
2003-ban mint a cég ügyvezető alelnöke vonult vissza. Visszavonulását követően az Intel igazgatótanácsának emeritus igazgató tagja maradt még pár évig.