Fritz József

Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) fizika szakján kezdte, majd négy szemeszter után átment a matematikus szakra. A matematikus diploma megszerzése után az egyetem geometria tanszékén kapott gyakornoki állást. Fél évre rá az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa lett. Közben 1972 és 1982 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) számítástechnikai csoportjának orvosbiológiai adatok kiértékelését végezte másodállásban.
1986-ban tudományos tanácsadói megbízást kapott. 1993 és 2000 között az ELTE Valószínűségelméleti és Statisztika Tanszékén egyetemi tanár. Ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Matematikai Intézetének Differenciálegyenletek Tanszékének egyetemi tanára. Közben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) és a Tokiói Egyetem oktatója volt (1996–2000, illetve 1998–1999). 2002-ben a BME Matematikai és Számítástudományi Doktori Iskolájának vezetője lett. Számos külföldi tartózkodása során egyetemeken és kutatóintézetekben oktatott, illetve együttműködött kutató társakkal (Heidelberg, Moszkva – egy év, New Brunswick, Róma, Párizs, Tokió – egy év, Bonn, Nagoya).

1972-ben védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Matematikai Bizottságának. 1995-ben megválasztották az MTA levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává.
Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Akkreditációs Bizottság matematikai és számítástudományok tudományági bizottságának tagja. 1988-ban a Nemzetközi Matematikai Fizikai Társaság, 1996-ban az Amerikai Matematikai Társaság, 1997-ben a Bernoulli Társaság tagja lett. A Bolyai János Matematikai Társulat tagja.
Az Acta Mathematica, a Publicationes Mathematica Debrecen, a Periodica Mathematica Hungarica, az Archive for Rational Mechanics and Analysis (ARMA) és a Markov Processes and Related Fields (MPRF) című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. 1990–1993-ban a Journal of Statistical Physics szerkesztőbizottságának tagja volt.

Fő kutatási területe a valószínűségszámítás és a matematikai fizika. Utóbbi területen belül a nem-egyensúlyi statisztikus fizika és a statisztikus alakfelismerés kérdéseivel foglalkozik. Nevéhez fűződik az információelméletben a pontfolyamatok entrópiájáról a McMillan-tétel térbeli változatának igazolása. Dobrusin orosz matematikussal megkonstruálta a statisztikus mechanika kétdimenziós nem egyensúlyi dinamikáját. Eredményei igazolják a mozgásegyenletek végtelen rendszerének megoldhatóságát és alapvető regularitási tulajdonságait. Elsőként bizonyította a hidrodinamikai lokális egyensúly elvét. Új módszereket dolgozott ki nagy rendszerek egyensúlyi állapotainak jellemzésére.
Több mint ötven tudományos publikáció és egy könyv szerzője vagy társszerzője.