Varró Dániel

2003-ban kezdte oktatói-kutatói munkáját a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME), 2005-ben adjunktussá, 2009-ben egyetemi docenssé nevezték ki. 2014-től a BME, 2016-tól a kanadai McGill University professzora.
PhD fokozatát 2004-ben szerezte a BME-n, 2009-ben habilitált, 2013-tól az MTA doktora az Informatika tudományok területén. 2015 és 2020 között az MTA-BME Lendület Kiberfizikai Rendszerek kutatócsoport vezetője.
Vendégprofesszor volt a kanadai Université de Montréal egyetemen, és vendégkutató a Stanford Research Institute (SRI) kutatóintézetben.

Kutatási területe a szoftvertudományok, a biztonság-kritikus kiberfizikai rendszerek, valamint a mesterséges intelligencia határterülete. A VIATRA nyílt forráskódú szoftverprojekt alapítója, hazai és nemzetközi kutatás-fejlesztési projektek témavezetője.

Több mint 200 tudományos publikáció társszerzője (8000-nél több hivatkozást kapott). Három cikke 10-Year Most Influential Paper díjban, valamint hét cikke Best Paper Award kitüntetésben részesült rangos nemzetközi konferenciákon. Számos nemzetközi fórumon és nyári iskolában tartott meghívottként előadást.

Programbizottsági társelnöke a FASE 2013 (Fundamental Approaches to Software Engineering), az ICMT 2014 (Int. Conf. on Model Transformation), az SLE 2016 (ACM SIGPLAN Int. Conf. on Software Language Engineering) és a MODELS 2021 (IEEE/ACM Int. Conf. on Model Driven Engineering Languages and Systems) nemzetközi konferenciáknak; továbbá 100-nál több nemzetközi konferencia programbizottságában működött közre; általános elnöke a STAF 2013, az AGTIVE 2011 és az ETAPS 2008 konferenciáknak. Szerkesztőbizottsági tagja a Springer kiadó Software and Systems Modeling folyóiratának.

Több cikluson keresztül vett részt választott tagként az MTA Informatika Bizottság munkájában. 2009 és 2015 között az NJSZT alelnöke. 2022-től IEEE Senior Member.  Társalapítója volt az IncQuery Labs, valamint az OptXware innovatív KKV-nak, és tanácsadóként segített több start-up céget Magyarországon és Kanadában.

Eredményes tehetséggondozási munkáját 2009-ben OTDT Mestertanár Aranyéremmel, 2017-ben Imreh Csanád Emlékéremmel ismerték el. Két alkalommal nyerte el a Bolyai Ösztöndíjat; 2003-ban Kemény János díjban részesült.