Telek Miklós

Az egyetem elvégzése után a Posta Kísérleti Intézetben (PKI) távközlő hálózatok számítógépes tervezési kérdéseivel foglalkozott.

1990-től a BME Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék munkatársaként folytatta kutatásait. 1994-ben szerzett kandidátusi fokozatot. 1997-től a tanszék sztochasztikus modellező laboratóriumának vezetője. 2005-től a tanszék egyetemi tanára. 2012-től az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH)-BME Informatikai Rendszerek Kutatócsoport vezetője.

Tudományos munkássága a távközlés elmúlt 30 éves fejlődésének forgalmi modellezési kihívásaihoz kapcsolódik. A vonalkapcsolt távközléstől a csomagkapcsolt távközlésre történő áttérés számos alapvető sztochasztikus modellezési feladatán dolgozott; ilyen például a távközlési forgalom megfelelő matematikai leírása, és ez alapján a hálózatok méretezése.

A sztochasztikus modellezés korszerű módszereit ismertető, társszerzőkkel írt szakkönyve 2012-ben, második bővített kiadása 2019-ben jelent meg a Springer kiadónál.

Az elméleti eredmények mellett a hazai távközlési ipar főszereplőivel (Matáv/Magyar Telekom, Ericsson, Nokia) együttműködve forgalmi modellezésre és dimenzionálásra kidolgozott eljárásai bekerültek nemzetközi standardokba, hálózattervezési eljárásokba és az ipari partnerek termékeibe. Kidolgozott eljárásainak egy része szabadalmi védelmet kapott a Nokia és az Ericsson gondozásában.

Kiemelkedő jelentőségű (munkatársakkal közösen publikált) szakmai eredménye a Laplace transzformált függvények inverz transzformációjára kidolgozott numerikus eljárás.