Kalmár László

Kalmár László matematikus tájékozottsága rendkívül széles körű volt, és képes volt gyorsan tájékozódni a legkülönbözőbb területeken. Ez vezette útját az 1920-as években a matematikai logika, majd 1950-ben a kibernetika felé, vállalva a küzdelmet e tudományterületek hazai meghonosításáért. Vérbeli pedagógusként mindent megtett e területek felsőfokú oktatásáért is.

1956-ban elindította a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) híres kibernetikai szemináriumát – a matematikai logika és a kibernetika műszaki és egyéb alkalmazásainak megismerését célozva. Ennek során, pontosan 1957-ra készül el – a magyar informatika egyik legelső hírnökeként – a „Kalmár-féle logikai gép”, melyet hivatalosan 1958. május 1-én mutattak be az Egyetemen. Ebben a légkörben született meg Kalmár László „formulavezérlésű számítógépének” terve és Muszka Dániel „Szegedi Katicabogara” is. – A logikai gépet és a Katicabogarat 1960-ban nagy sikerrel mutatták be a Budapesti Ipari Vásáron. (Megemlítjük, hogy Kalmár tervéből kiindulva építették meg Kievben Gluskov akadémikus vezetésével a MIR számítógépet, amelynek nyelve közel állt az ALGOL-60 nyelvhez.)

Tudományos és emberi tekintélyével (sok levelet írva) kiharcolta, hogy 1957 őszén – hazánkban először – elindítsa az egyszakos tanárképzéshez kapcsolt (számológépes) alkalmazott matematikus-képzést (a „szegedi iskolát”), mely 1963-tól már önálló szak volt. Az SZTE utód- (és előd-) intézményében, a József Attila Tudományegyetemen (JATE) 1963-ban létrehozta a Kibernetikai Laboratóriumot, amelyben 1965-ben már működött számítógép (az M-3). Vezetője volt 1967-ben a szegedi Bolyai Intézeten belül megalakult Számítástudományi Tanszéknek, valamint az MTA Matematikai Logikai és Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportnak. A Szegedi Tudományegyetemen 1990-ben létrejött önálló Informatikai Tanszékcsoport 1992-ben felvette a „Kalmár László Intézet” nevet.

Kalmár professzort a számítástechnikai kultúra hazai úttörőjeként tartják számon. Közéleti aktivitásával, a maga idejében a legtöbbet tette az új tudomány hazai elfogadtatásáért, valamint a hazai felsőoktatási és tudományos intézetek közötti kapcsolatok ápolásáért. Élő katalizátor volt a tudomány művelői, az oktatók, a kutatók és az alkalmazók között. – 1975-1976 között az NJSZT tiszteletbeli elnöke volt.

1949-ben lett az MTA levelező tagja, majd 1960 óta rendes tagja. Kitüntetései többek között: Kőnig Gyula jutalom (1936); Kossuth díj ezüst fokozata (1950); Állami díj első fokozata (1975); Neumann János Emlékérem (NJSZT, 1976); Magyar Örökségi díj (2002, posztumusz). Életművét az Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) a számítógép-történelem kiemelkedő úttörőit elismerő “Computer Pioneer Award” díjjal ismerte el (1996, posztumusz).