Fónagy Iván

Egyetemi tanulmányait francia nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, valamint fonetika szakokon végezte Kolozsvárott és Párizsban. Lektorként és fordítóként kezdte, majd az MTA Titkári Hivatalában dolgozott.

1950-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének (NYTI) volt tudományos munkatársa, 1959-1967 között osztályvezetője. 1964-1965-ben tanulmányúton volt az USA-ban.

Az 1960-as évek elején a számítógépek nyelvészeti alkalmazásainak első hazai kezdeményezői közé tartozott (költői nyelv vizsgálata az M-3 gépen). Emellett koordináló bizottsági tagként képviselte a nyelvészeket az első hazai országos távlati kibernetikai terv Kalmár László által vezetett előkészítő bizottságában.

1967-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Magyar Nyelvészeti Tanszékén volt egyetemi tanár, de közben meghívást kapott Párizsba.

1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára volt. 1971-ben Párizsban telepedett le és itt élt nyugdíjba vonulásáig a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatóprofesszoraként.

Kapcsolatai nem szűntek meg a hazai tudományos élettel: folyamatosan publikált hazai nyelvtudományi, irodalomtudományi könyvsorozatokban, lexikonokban, konferencia-kiadványokban, folyóiratokban.
Az 1980-as évek vége felé egyre több munkája jelent meg önálló kötetetekben Magyarországon is. Tudományos eredményeivel hatékony segítséget nyújtott a hazai tudományos közéletben dolgozóknak. Előadásokat tartott, részt vett hazai konferenciákon, szakmai megbeszéléseken.

Tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak (Ferenczi Sándor Egyesület, Magyar Pszichoanalítikai Egyesület, New York Academy of Sciences, Societé de Linguistiques de Paris stb.). Az MTA 1990-ben választotta külső tagjai közé.

Kitüntetése: Munkácsy Bernát-díj (MTA Arany János Közalapítványa a Tudományért, 2003).