Horváth Iván

Pályáját az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz-kutató Csoportjában kezdte, ahol gyakornok, segédmunkatárs, főmunkatárs, majd csoportvezető volt egészen 1993-ig. 1980-ban megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa, majd 1992-ben az MTA doktora címeket.
Közben óraadó tanár volt a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE), az ELTE és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) régi magyar irodalom tanszékein.

1976-ban elindította „A régi magyar vers repertóriuma” (RPHA, Répertoire de la poésie hongroise ancienne) nevű adatbázis építését, amelyben munkatársaival először mechanikus perem-lyukkártyás, majd rövidesen számítógépes rendszerrel rögzítették az összes 1601 előtti magyar vers bibliográfiai, irodalomtörténeti és poétikai adatait.
Ez volt a világ első számítógépes – és 1993-tól az első internetes – költészeti repertóriuma is egyben. Ezzel először alkalmazta az információ-tároló és -visszakereső technológiát a hazai bölcsészetben. Ezirányú eredménye még József Attila értekező munkáinak a világháló számára készült kiadása is.

Az 1989-es rendszerváltáskor a 2000 c. folyóirat egyik alapító szerkesztője és társtulajdonosa volt. Később, 1995-ben részt vett az INteRNeTTo c. internetes folyóirat megindításában. 2021-től a Magyar irodalomtörténet c. internetes kiadvány szerkesztésében vett részt.

1993-ban az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének Doktori Iskolája keretei között megalakította a Reneszánszkutatások Posztgraduális Központját (CHER). 1993-tól az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének egyetemi docense volt; 1995-től lett habilitált egyetemi tanár. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült.

1997-ben vezetésével új egyetemi program indult az ELTE Bölcsészettudományi Karán (BTK): a “Bölcsészeti Informatika Önálló Program” (BIÖP).

2000-2002 között az Université de la Sorbonne Nouvelle (Paris III) tanára, a párizsi Centre interuniversitaire d’études hongroises igazgatóhelyettese; 2002-2009 között az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője volt.

Szövegkiadásaival és 1982-es történeti-poétikai monográfiájával új irányt adott a Balassi-kutatásnak. Az 1998-ban megjelent „Balassi Bálint összes versei” az első internetes szövegkritikai kiadás a világon; a BIÖP műhelyében számos további kritikai kiadás is készült.

A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjai döntésükkel a Petőfi Irodalmi Múzeum (OIM) főigazgatója által alapított “DIA tiszteletbeli tagja” cím kitüntetésében részesítették 2023-ban.