Rabár Ferenc

1950 és 1955 között kereskedelmi és közlekedési vállalatoknál dolgozott tervezési és számviteli munkakörökben. 1955 és 1960 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban a Gazdasági Vasutak Igazgatóságának csoportvezetője volt.

1960 és 1965 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági Szervezési és Számítástechnikai Intézete (KGM ISZSZI) Matematikai Modellek és Számítógép-alkalmazási Osztályának vezetője. Itt nyilvánult meg kiemelkedő szervezői és csoportkommunikációs képessége: rövid idő alatt kiváló és ambiciózus fiatal matematikusokból operációkutatási csoportot szervezett.

1965-ban meghívást kapott a Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) egy számítógép alkalmazások kutatásával-fejlesztésével foglalkozó, ágazat-független intézmény, az Információfeldolgozási Laboratórium (Infelor) megalapítására és vezetésére. A rövid idő alatt 400 fő fölé felfutó intézet az adott kor vezető szellemiségű, a korabeli irányzatokkal szemben szabadsággal és nyíltsággal működő intézetévé vált. Mintájává az ember méltóságán és személyes szabadságán alapuló társadalmi modell megvalósíthatóságának. A későbbi magyar informatikai élet számos meghatározó szereplője e Laboratórium falai közül került ki, „genetikailag hordozva” a „Rabári iskola” szellemét. Saját kutatásként ebben az időben az energia rendszerek szimulációjával foglalkozott.

1975-ben meghívást kapott az ausztriai Laxenburgba, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézethez (International Institute for Applied System Analysis: IIASA), mezőgazdasági programvezetőként. Itt 25 ország mezőgazdasági modelljét dolgozta ki nemzetközi tudósokból álló közössége (e tudósok között voltak Nobel-díjasok is). Az itt töltött időszakban, 1975-1983, majd 1985-1987 között, vezette a környezetvédelmi programot is.

1982-1985 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) tudományos főmunkatársa majd az Országos Tervhivatal (OT) megbízott főosztályvezetője, ahol jártasságot szerzett a népgazdasági tervezés rejtelmeiben.

1987-ben visszatért az egyetemre, majd Antall József felkérte kormányába, a pénzügyminiszteri tisztség betöltésére. Rabár Ferenc pártonkívüliként, 1990. május 23. és 1990. december 20. között töltötte be ezt a posztot, amikor a kabineten belüli egyenetlenségek és a taxis blokád konszolidálásában betöltött döntő szerepének kisszerű akadályozása miatt, önként lemondott.

1991 és 1994 között a Kereszténydemokrata Politikai Akadémia igazgatója. 1991-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) docense, majd 1993 és 1996 között egyetemi tanára. 1996 és 1999 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) egyetemi tanára.

Számos publicisztikája jelent meg, amelyből válogatott jegyzéket csatoltan találhatunk. Posztumusz műve a „A kötéltáncos magányossága – Válogatott írások” (Osiris Kiadó, 2002), amelynek előszavában Bácskai Tamás elemzi Rabár Ferenc életművét.