Tarján Rezső

1947-től az Egyesült Izzóban dolgozott, majd rövid ideig a Híradástechnikai Iparigazgatóság vezetője volt. Az ötvenes évek elejétől a Posta Kísérleti Állomás helyettes vezetőjeként tevékenykedett, egészen 1953 februárjáig. Valószínűleg itt találkozott Nemes Tihamér postamérnökkel, akiben a hazai kibernetikai kutatások úttörőjét tiszteljük.

1955 elején az MTA Méréstechnikai és Mérésügyi Intézetben a részére megalakított Számológép Osztály vezetője, majd az ugyanebben az évben megalapított MTA Kibernetikai Kutatócsoport (KKCS) tudományos igazgatóhelyettese volt. (Mint ismeretes, a KKCS-ben építik meg az első magyar elektronikus számítógépet, az M-3 gépet – szovjet tervek alapján.)

A NSZT első, alapító elnöke. Később megszerezte a Műszaki tudomány doktora címet. A hatvanas években előbb a BME Híradástechnikai Tanszékén, majd az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban (OMFB) dolgozott.

Kiemelkedő érdeme, hogy az1950-es évek második felétől fokozatosan, ahogy a helyzet engedte, megismertette a hazai szakmai közvéleményt a kibernetika, az információ- és a kommunikációelmélet, az automaták általános és logikai elméletének számos eredeti eredményével és olyan klasszikusaival, mint Neumann János, M. Turing, C. E. Shannon, A. Kolmogorov és Norbert Wiener. 1958-ban jelent meg alapműve, a „Gondolkodó gépek”.

Nevét a NJSZT által az informatika oktatásban kiemelkedő emberek számára adományozott díj viseli.

1976-ban az NJSZT Neumann-díjjal tüntette ki.