Bársony András

Az egyetem elvégzése után az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Félvezető Fejlesztési Osztályának üzemmérnöke volt 1962-ig.

1962-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Folyamatszabályozási Tanszék (később Irányítástechnika és Informatika Tanszék) egyik alapító oktatója volt. Kidolgozója és – az 1971/72-es tanév második félévétől – rendszeres előadója volt a Gépi számítástechnika alapjai c. tantárgynak.

Kandidátusi disszertációját „A folyamatidentifikáció egy gyakorlati módszere” címmel védte meg 1971-ben.

1976-tól a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán (később Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, KKMF) folytatta oktatói tevékenységét, ahol – már főiskolai tanárként – a Műszeripari és Irányítástechnikai Intézet igazgatója volt korai haláláig.

Ipari folyamatok méréstechnikájával, műszerezésével, elsősorban folyamatidentifikációval, az ún. magnetoelasztikus erőmérők elméletével és tervezésével foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el jelátalakítók dinamikai tulajdonságainak vizsgálata terén. Új mérési eljárást dolgozott ki turbinás áramlásmérők dinamikai viszonyainak feltárására.