Páti Gyula

Kandidátusi értekezését nagyátmérőjű cölöpök teherbírási kérdései témakörben írta, majd az Építéstudományi Intézetben (ÉTI) talajmechanikai és alapozási modellkísérleti laboratóriumot hozott létre.

1971-ben az Építésügyi Minisztérium Számítógépesítési és Ügyvitelszervezési Vállalat (ÉM Számgép) igazgatójaként feladata az volt, hogy készítse elő az ágazat feladatait ellátó harmadik generációs számítógép (Siemens 4004) fogadását, majd ezen irányítási és adatfeldolgozási rendszerek kidolgozását. Az általa vezetett vállalat az ágazatirányítást, a műszaki tervezést, a vállalat- és termelésirányítást segítő, valamint a gazdálkodást támogató rendszerek kidolgozásával és gyakorlati bevezetésével szolgálta a hazai építőipart (ERALL, VOP, ágazatirányítási adatbank, nagyvállatok anyag- és bérgazdálkodási rendszerei).

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) Építésügyi Állandó Bizottsága keretében, Szabó János elnökletével működő Számítástechnikai Állandó Munkacsoport tikári feladatait ellátta, melynek révén nemzetközi kapcsolatokat épített ki a számítógépi alkalmazások körében.

1977-ben visszatért az építőipari kutatáshoz és az ÉTI tagozatvezetőjeként, tudományos igazgatójaként, majd megbízott főigazgatójaként az építési kutatást, a mérésadat-gyűjtés és az adatfeldolgozás számítógépi támogatását, valamint az építőanyag-ipari folyamatszabályozási fejlesztéseket irányította.

Egyik kezdeményező szervezője volt két „Számítástechnika az építőiparban” konferenciának (1974 és 1984).