Kiss Attila Elemér

1985 óta megszakítás nélkül az ELTE oktatója, kutatója. 1985 és 1992 között az ELTE Számítóközpont Információs Rendszerek Tudományos Osztályán programtervezőként dolgozott. Matematikai tárgyak oktatása.
1991-ben megvédte „Relációs adatbázisok függőségeinek vizsgálata” c. kandidátusi disszertációját. 1993 és 2002 között az Általános Számítástudományi Tanszék docense, 2002-től az Információs Rendszerek Tanszék docense majd 2010-től tanszékvezetője.
2010-ben habilitált az ELTE-n informatikai tudományokból, és ugyanott az Információs Rendszerek Tanszék vezetőjeként folytatta a munkát. A programtervező informatikus mesterszak Információs rendszerek specializációjának szakirány-felelőse. Számos új tárgy, többek között Adattárházak és adatbányászat, Adatbázisok elméleti alapjai, Korszerű adatbázisok, Kutatásmódszertan kidolgozója, oktatója.
2011-ben létrehozta a Tanszéken belül a Tudáskezelő rendszerek kutatóműhelyt, ahol a hallgatókkal korszerű kutatás-fejlesztési feladatokon és tudományos publikációk készítésén dolgozik.
2017 és 2021 között egy tehetséggondozást támogató pályázatban megalapította az Információs Rendszerek kutatóműhelyt, és ez idő alatt (hallgatók bevonásával) közel negyven publikációt készített többek között képfeldolgozás, mesterséges intelligencia, mélytanulás, bioinformatika, szemantikus web témákban. 2020-ig hat PhD hallgatója és egy egyetemi doktori hallgatója védte meg a disszertációját.

Emellett közben más egyetemeken is oktatott, illetve több ipari informatikai kutatás-fejlesztésben vállalt szerepet; biztosításmatematikusi munkakörben is dolgozott

Már kezdettől (1985-1992) fogva részt vett a Dunai Vasmű információs rendszerének fejlesztésében, illetve az Ikarus gyár számára optimalizálási algoritmusok tervezésében.

1986 és 1991 között a KOPINT-DATORG Oktatási Kft.-nél számítástechnika oktatóként a számítógép használatát népszerűsítette, mutatta be ipari szereplők számára tartott tanfolyamokon.

1992 és 2004 között az Atlasz Biztosítónál vezető biztosítási matematikusként, ugyanott 1999-ig vezető informatikusként dolgozott. Munkája volt többek között a biztosítási tartalékok matematikai modellezése és ehhez informatikai támogatások készítése, illetve korszerű informatikai, például Optical Character Recognition-t (OCR) alkalmazó rendszerek bevezetése a cégnél.

1995-ben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj keretében vendégprofesszorként Adatbázisok kurzust oktatott a University of Nebraska, Lincoln (NE, USA) egyetemen.

2000-ben az Expressz Magyarország Ltd.-nél rendszerelemzőként adatbányászati módszerek alkalmazásán dolgozott.

2008-ban, alkotói szabadság alatt, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos főmunkatársaként az Informatikai Kutatólaboratóriumban dolgozott adatbányászati kutatásokban.

2014-ben több vietnami egyetem, 2015-ben a Valparaiso University, Valparaiso, IN, USA egyetem vendégkutatója volt.
2015 óta a komárnói Selye János Egyetemen is oktat matematikai és informatikai tárgyakat.

Kutatási területei: adatbázisok matematikai, algoritmikus és alkalmazási kérdései (adatbázisok logikai tervezése, adatfeldolgozások optimalizálása, adatbázisok biztonsága), továbbá a matematikai modelleknek az adatbányászatban, mesterséges intelligenciában történő felhasználása.

Szervezeti tagságai: Bolyai János Matematikai Társaság (BJMT, 1990–től); NJSZT (1988–2000); Magyar Aktuáriusok Társasága (minősített tagság, 1993–2012); Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) Informatikai tagozat (1993–1996), továbbá Vezető aktuárius tagozat (2002–2004).

Kitüntetései: Farkas Gyula-díj (BJMT, 1990); a Kar kiváló kutatója (ELTE IK, 2007); Az Év Informatikai Oktatója 2. helyezés (Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége, VISZ, 2012 és 2013); Kari Tudományos Díj (ELTE IK, 2015).