Pázmány Béla

1961-től 1963-ig a Magyar Optikai Művekben (MOM) dolgozott. Itt találkozott először a számítástechnikával: az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) későbbi tanszékvezetője, Varga László által készített optikai sugárátvezetési programot futtatta az M-3 gépen.
Közben beiratkozott az ELTE esti tagozatára és 1964-ben tanári diplomát szerzett.

1963-1969 között a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet (NIM IGÜSZI) Számolóközpontjában volt szoftverfejlesztő. Első munkái az Elliott 803/B alapszoftverével voltak kapcsolatosak. A sornyomtató csatlakoztatásához szükséges, autókódba illesztett gépikódú programot ő írta. Később több autókód program-hibakereső szoftvert is írt (mint pl. a végtelen ciklusok felderítésére alkalmas, a sorra felkeresett regisztereket megmutató programot). Nevezetes munkája volt a későbbi ipari miniszter, Kapolyi László disszertációjához kidolgozott, a tatabányai szénbányászat adataiból regressziós számításokat végző program elkészítése.
Később vezetője volt az EMG 830-as gép autokód fordítóprogramja kidolgozásának (amely az Elliott gépre írt szimulációs program volt).

A fiatal tehetségek gondozását Csébfalvi Károly, a NIM IGÜSZI vezetője rá bízta. Az IGÜSZI-t „az utcáról” felkereső, érdeklődő fiatalokkal (mint pl. a középiskolás Szeredi Péterrel) ő foglalkozott. Emellett az ELTE Cukor utcai gyakorló iskolájában rendszeres foglalkozásokat tartott a diákoknak. Gondos alapossággal vezette be a számítógép programozás rejtelmeibe a fiatal, többnyire még középiskolás diákjait. Sokan közülük a szoftverfejlesztést választották hivatásuknak. Még most is őrzi Szeredi Péter levelét, melyben értesítette őt 1988-ban: megosztott Állami díjat kapott az MProlog szoftver fejlesztőjeként.

1970-1986 között a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Számítástechnikai és Szervezési Központja (MHE SZSZK) – később Comporgan – Számítástechnikai Osztályának volt helyettes vezetője, majd 1972-től vezetője. Az Osztály feladata volt a híradástechnikai vállalatok igényeit kielégíteni; megrendelésre készítettek különféle adatfeldolgozó rendszereket, bérelszámoló rendszereket, valamint a munkaügyi és a személyzeti osztályok eseti igényeit kielégítő programokat. Kidolgoztak egy általános célú bérelszámoló programot is, amely többek között az Orionban, később a Gamma Művekben, a Fegyver- és Gépgyár Rt.-nél (FÉG) és a győri Graboplastnál került felhasználásra. Dolgoztak többek között a Hajógyár és az Egyesült Izzó számára is.
Az osztály (amelynek maximális létszáma 67 volt) két részlegből állt; az egyik rendelkezett egy R-10 számítóközponttal is.

1987-től 1991-ig a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat (Számalk) Számítástechnikai Iroda Számítástechnikai Főosztályának volt a vezetője. Főleg adatfeldolgozással foglalkoztak, bérmunkában.

1991-től 1994-ig a Műszertechnika Kft. leányvállalatának, a Soft-Technika Kft.-nek volt ügyvezető igazgatója. A műszertechnikával kapcsolatos vállalatok programozási feladatainak megoldását végezték.

1994 és 1995 között az Expo’96 Programiroda informatikai igazgatója volt. Az 1996-ra tervezett Budapest Világkiállítás informatikai igényeit kiszolgáló rendszert kellett kidolgozniuk. Elkészítettek egy rendszertervet, de mire a kidolgozókkal megállapodtak volna a programozással, a kormány lemondta a világkiállítás megrendezését. – A Programirodából ment nyugdíjba.