Rupprich Péter

A szakmai sorsát meghatározó „gondolkodó” gépek világával Nemes Tihamér előadásain ismerkedett meg 1959-ben. A Kandó Technikumban 1963-ban egy anno csak fantasztikus regényekben létezett fénytelefont épített.

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán, mint hallgató, 1966-tól demonstrátorként vett részt Simonyi Károly professzor tanszékének munkájában. Esti hallgatók számára az Elméleti villamosságtan tárgy gyakorlatait vezette, emellett diákköri feladatként digitális oktatógépet épített, továbbá az ODRA és RAZDAN számítógépekre áramkörszámítási feladatok ellenőrzésére alkalmas programot készített.

Az egyetem elvégzése után, 1969-töl a Műszer és Méréstechnika Tanszék tanársegédjeként a Digitális rendszertechnika c. tantárgy oktatása és fejlesztése lett a fö feladata. Ezen a területen végzett kutató-fejlesztő-építő tevékenységeinek tapasztalatait sikeresen építette be a tárgy előadásainak és gyakorlatainak anyagába. Oktatási jegyzeteket írt, új tantárgyakat dolgozott ki (Digitális szimuláció, Digitális aritmetika).
Kutatási területe kiterjedt a mesterséges intelligencia több területére is, pl. az alakfelismerés (diplomatervének témája), adaptív rendszerek, neuronhálózatok modellezése és szimulációja. A tanszék több fejlesztési feladatában (pl. hibrid számítógép) működött közre. Az Iparművészeti Főiskolán Lugossy Máriával közösen készített „digitális óra-szobor” a Milánói Triennálén is kiállításra került.

1977-töl az Országos Számítógéptechnikai Vállalat (OSZV), később a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat (Számalk) osztályvezetőjeként feladata az évenként mintegy ezer ESZR (Egységes Számítógép Rendszer) számítógépes szakember itthoni és külföldi szakmai képzésének biztosítása volt.
1980-ban a lipcsei Robotron Oktatóközpont megbízásából Kínában tartott 9 hetes intenzív tanfolyamot az ESZR R-55 gép hardver témakörében.

1982-ben a világ akkori vezető modem-fejlesztö cégétöl, a Control Data-tól kapott állásajánlatot. Ehelyett 1983-tól egy együttműködési szerződés keretében, majd 1988-tól a bécsi SIEMENS AG Kommunikationstechnik alkalmazottjaként vezető rendszerfejlesztőként a legkorszerűbb digitális, később IP (Internet Protocol) bázisú telefonközpont termék-családok fejlesztésében működött közre – a távdiagnosztika, a beszédfeldolgozás és főként a nagy integráltságú előfizetői modulok területén. Ezek a telefonközpontok a világ 72 országában lettek üzembe helyezve.
Tevékenységének középpontjában elsősorban a digitális jelfeldolgozás állt, így vett részt pl. a Turaya konszern új szatellit-telefonjának és New York város metróhálózata nagy biztonságú, új kommunikációs rendszerének tervezésében is. Úttörő munkát végzett a cég első xDSL rendszereinek fejlesztésében is.

Tagja volt a SIEMENS kommunikációtechnikai szabadalmainak gondozásával, illetve a hálózatbiztonság témakörével foglalkozó szakértői munkacsoportoknak.