Schipp Ferenc

1962-1967 között az ELTE Analízis II. Tanszéken tanársegéd, adjunktus, majd 1971-1976 között egyetemi docens. 1976-1983 között az ELTE Numerikus és Gépi Matematika Tanszék egyetemi tanára, 1983-tól 2004-ig a Numerikus Analízis Tanszék vezetője. Közben (1977-1982) az ELTE Természettudományi Karának (TTK) oktatási dékánhelyettese, 1988-1993 között az ELTE Informatikai Tanszékcsoport vezetője volt.

Közben, 1987-től, majd 1990-1990 között a Tennessee Egyetem Matematika Intézetének (Knoxville, USA) vendégprofesszora volt. 1993 és 2006 között a JPTE, majd a PTE Matematika Tanszékének mellékállású egyetemi tanára, 1994 és 2004 között tanszékvezetője. 1995-2014 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) külső munkatársa volt.

1966-ban védte meg az egyetemi doktori, 1970-ben a kandidátusi, 1976-ban az MTA doktori fokozatot. 2009-től a ELTE Informatikai Kar (IK) professor emeritusa. 2012-től az ELTE, 2017-től a PTE díszdoktora.

Vezetésével eredményes és nemzetközileg elismert kutatások folynak a harmonikus analízis és a matematika alkalmazásának számos területén. A diadikus analízisről írt monográfiájuk a szakterület alapművének számít. Új, hatékony approximációs eljárásokat dolgoztak ki EKG jelek közelítésére és tömörítésére és ezeket a SZTAKI Irányításelméleti Laboratóriumával együttműködésben eredményesen alkalmazták az irányításelméletben.

Titkára volt (15 éven át) az MTA Matematikai Bizottságának, tagja volt az MTA Számítástechnikai- és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Habilitációs Bizottságának, valamint több nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának.

Kitüntetései: Matematikai Díj (MTA, 1978); Természettudományi Díj (ELTE, 1988); Akadémiai Díj (MTA, 1991); Szent-Györgyi Albert-díj (oktatási miniszter, 1995); Szele Tibor-emlékérem (Bolyai János Matematikai Társulat, BJMT, 2000); Pro Facultate Informatica (ELTE IK, 2007); Széchenyi-díj (2008); Eötvös József-koszorú (MTA, 2016).