Szalai Sándor

Mérnökként két évig átviteltechnikával foglalkozott a Távközlési Kutatóintézetnél (TKI), majd ezután a katonai repülőgépek automatikai rendszereihez (célzó készülék, robot pilóta) javítás utáni teszteléseket dolgozott ki. 1971-1977 között a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (EAI) számítógépes automatizált mérőrendszereket fejlesztett.

1977-től az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Részecske és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI, később Wigner Fizikai Kutatóközpont, Wigner FK) munkatársaként dolgozott. 1987-2012 között az Űrtechnikai Osztályt vezette; a Wigner FK professor emeritusa.

A KFKI-ban az űrkutatási feladatokat megelőzően nukleáris elektronikai rendszereket (Paksi erőmű környezet védelmi rendszere) és műszereket készített. 1980-1985 között a Halley üstökös kutatására indított VEGA szonda képfelvevő és követő rendszer fejlesztését vezette. 1985-ben három hónapig az European Space Research and Technology Centre-ben (ESTEC), majd a Max Planck Institut für Aeronomie-ben több mint egy évig volt vendégkutató (1986-1987). 1991-1995 között a NASA Szaturnuszt kutató Cassini szonda két kísérlete földi ellenőrző-berendezésének szoftverét készítette. Az irányításával készült a Rosetta szonda leszállóegységének (Philae Lander) hibatoleráns központi számítógépe.

1998 – 2019 között az SGF Kft. ügyvezető igazgatója volt. Az SGF Kft.-ben az Európai Űrügynökség (ESA) bolygóközi szondái (Rosetta, a Philae, a MarsExpress, VénusExpress, BepiColombo és SolarOrbiter) több műszeréhez, valamint a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) került Obstanovka műszer tesztelését biztosító egységek szoftvereit készítette. A Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR) megrendelésére a Lander Software Simulator (5 számítógép és 8 beágyazott processzor) fejlesztését irányította, és részt vett a működtető program készítésében. 2013 – 2023 között a JUICE (JUpiter ICy Explorer) űrszonda két műszerét tesztelő berendezés fejlesztésében dolgozott.

Munkáiról több mint 150 tudományos közleményben számolt be folyóiratokban, illetve tudományos konferenciákon. 6 szabadalma volt. Az „Üstökösök nyomában” című tudományos ismeretterjesztő film társszerzője.

1992-ben kapta meg az az MTA doktori címet „Tudományos kísérletek automatizálása az űrkutatásban” című dolgozatának megvédésével.

Tagja volt az MTA Automatizálás és Számítástechnikai Bizottságnak (1997-2008), a VEGA Űrszonda Tudományos Tanácsának és a Rosetta Philae leszállóegység Irányító Testületének. A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) tagja; 2016 óta tiszteleti tagja. A Wigner FK Tudományos Tanácsának, a Magyar Mérnökakadémia, az International Academy of Astronautics (IAA) tagja, az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöki tanácsadója.

Kitüntetései: EAI intézeti díjak (1975, 1981); Szovjetunió Atomenergia Bizottságának kitüntetése 1977. 1986-ban Állami Díjban, 1987-ben kiváló feltaláló kitüntetésben részesült. A MANT 2003-ban Nagy Ernő, 2014-ben Fonó Albert éremmel tüntette ki. 1994-ben, 1998-ban és 2018-ban NASA, valamint 2004-ben, 2009-ben és 2017-ben ESA elismerő okleveleket kapott. 2022-ben Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést vehetett át.