Pongrácz Tibor

1963-1973 között kutatóként, a matematikai közgazdaságtan (főleg makrogazdasági) alkalmazása területén dolgozott az Építési és Városfejlesztési Minisztériumban (ÉVM), majd az Építésügyi Minisztérium Számítógépesítési és Ügyviteltervezési Vállalatnál (ÉM Számgép). 1969-ben doktorált matematikai-közgazdaságtani témában.

1973-1981 között a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) először az Országos Számítógépalkalmazási Iroda (OSZI) igazgatóhelyettesként feladata a számítástechnika alkalmazás országos fejlesztése és a vonatkozó kutatás-fejlesztés irányítása.
1977-től az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal (ÁNH) főosztályvezetője volt.

1981-tól a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet (PSZTI) igazgatóhelyettese; majd 1988-tól 1991-ig igazgatója volt.

1992. januártól az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnökhelyetteseként működött, míg februártól 1993-ig az Antall-kormány pénzügyminisztériumi politikai államtitkára volt.

1992-1994 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnökeként tevékenykedett. 1993-1994-ben címzetes államtitkárként a privatizációval kapcsolatos feladatokat látta el.

1994-1995 között a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Rt. (SZÜV) vezérigazgatója volt.

1996 után az EUROPONT Rt. (beruházás, építésszervezés, pénzügyi tanácsadás) elnöki tanácsadója, a CAOLA-ALFA Rt. felügyelő bizottságának elnöke volt, valamint az MDF parlamenti frakciójának gazdaságpolitikai főtanácsadójaként dolgozott.

1971-ben megalapította az NJSZT Operációkutatási Szakosztályt, amelynek elnöke volt 1986-ig. Az NJSZT 1984-ben Neumann-díjban részesítette.