Marton László

1971-1974 között a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Kalmár László vezette Kibernetikai Laboratóriumában tudományos munkatársa, majd a Számítástudományi Tanszék tanársegédje volt. Másodállásban a győri székhelyű Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) szegedi tagozatán tanított.

1974-től haláláig Győrben a KTMF-en, majd a jogutódokon, a Széchenyi István Főiskolán, és a Széchenyi István Egyetemen (SZE) tanított, ahol adjunktus, docens, végül tanári besorolást kapott. Különböző szintű vezetői megbízatásai: csoportvezető, tanszékvezető, intézetvezető.

1975-ben a JATE-n szerzett doktori címet az „Egyszerű kontextusmentes nyelvek” című doktori értekezésével. 1999-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Közlekedés Mérnöki Karán elnyerte a PhD tudományos fokozatot, forgalomelosztás számítástechnikai modelljeinek vizsgálata és fejlesztése témakörben. 2002-ben elnyerte a Széchenyi István ösztöndíjat.

Általános számítástechnikai alapismeretek, valamint az Algoritmusok és adatstruktúrák és a Programozás módszertan tárgyak oktatója, az objektumorientált programozás oktatási anyagának fejlesztője volt. Számítástechnika tárgykörben jegyzetek és tankönyvek szerzője, társszerzője.

Kutatási területe a matematikai és számítástechnikai módszerek közlekedéstudományi alkalmazásai, ezen belül a közlekedéstervezés és forgalomelosztás számítástechnikai modelljei. E témakörben megtervezett, majd munkatársaival együtt kivitelezett egy közlekedéstervezési és információs programrendszert, a NETWINFO-t. A programrendszert gyakorlati tervezési feladatokhoz hazánkban több helyen is alkalmazták; néhány külföldi felhasználási referenciával is rendelkezett; az egyetemen oktatási anyagként is szolgált.

További, általa megvalósított programrendszerek: általános rendezési tervhez közlekedési hálózatoptimalizálás, vasúti biztosító-berendezések és vasútvonalak biztonsági minősítési rendszere, gyalogosforgalmi terek szimulációja, valamint közutak üzemeltetési és karbantartási rendszere.