Mudra László

Tizenhat éves korától vasöntő szakmát tanult, majd segéd volt a MÁVAG Mozdony és Gépgyárban. Közben elvégezte az esti technikumot, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) szerzett kohómérnöki oklevelet.

1959-től 1991-ig, nyugdíjazásáig a Dunai Vasműben (DV) dolgozott. Volt hengerész, művezető, műszakos üzemvezető, vezető technológus, termelési főosztályvezető, szervezési és számítástechnikai főosztályvezető és gyárigazgató. Részletesebben: a meleghengermű üzembe helyezése előtt, 1959-1960-ban megszerezte a szakmai ismereteket az ukrajnai Zaporozsjében és a lengyelországi Nowa Hután. Ez után, 1961-1963-ig részt vett a Vasmű meleghengerműi hengerészeinek itthoni kiképzésében mint tényleges hengerész, művezető és műszakos üzemvezető.

A Vasmű Hideghengerművének beindításakor, 1964-ben áthelyezték a Hideghengerműbe vezető technológusnak, egyben a gyáregységvezető helyettesének. Itt a hideglemez hengerlés, a spirálisan hegesztett csőgyártás, majd a hidegen hengerelt lemezekből való nyitott és zárt profilok gyártástechnológiájának kidolgozásával és a betanításával foglalkozott.

Közben, az akkori új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülés kapcsán 1972-ben gazdasági mérnöki oklevelet szerzett a miskolci NME-n, majd 1974-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen doktori címet. 1984-ben megszerezte a közgazdaság-tudomány kandidátusa tudományos fokozatot is.

1974-ben kinevezték a DV termelési főmérnök helyettesének, majd az év során a megüresedett Szervezési és Számítástechnikai Főosztály vezetőjének. Egyben vállalati delegáltja, majd elnöke lett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) Vaskohászati Állandó Bizottsága Számítástechnikai és Automatizálási Szekciójának.

Az 1983-tól nyugdíjazásáig, 2000-ig a Dunai Vasmű és az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) által ACÉLINFORM néven alapított kutatási-fejlesztési termelési társaság projektvezetője volt (Vámos Tibor és Répási Gellért igazgatótanácsa mellett).

Nyugdíjazása után 20 éven át főiskolai tanárként vezetést, szervezést és vállalkozást oktatott a Dunaújvárosi Főiskolán (DUF). Ezekről tankönyvet írt „Üzletviteli tanácsadó menedzsereknek, vállalkozóknak és alkalmazottaknak a vezetés, szervezés és vállalkozás témaköréből” címmel (Dunatáj Kiadó, 2000.) A Főiskolán először a Közgazdasági Intézet, majd a Vezetés- és Vállalkozástudományi Intézet igazgatója, végül a Főiskola főtanácsosa volt.

Kitüntetései: háromszoros kiváló dolgozó, a kohászat kiváló dolgozója, kiváló ifjú mérnök, kiváló újító arany fokozat, pályadíj a Veszprémi Akadémiai Bizottságtól (1980); Dunaújvárosi Főiskoláért díj (2000); Magyar Felsőoktatásért díj; Pedagógus Életpálya díj (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2006).