Peredy József

1952-1968 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Szilárdságtani Tanszékén kezdte pályáját, először tanársegédként, majd pedig tudományos munkatársként az MTA-nak az egyetemre kihelyezett Szilárdságtani Kutatócsoportjában. Fő feladata műszaki problémák numerikus matematikai megoldása volt. Ennek során került kapcsolatba az egyik első hazánkban hozzáférhető elektronikus számítógéppel (Ural1), és kezdett foglalkozni (ipari vállalatokkal együttműködve) épületek tartószerkezeteinek számítógéppel segített tervezésével, egy számítógépi „statikai autókód-rendszer” kidolgozásával.1968-1972 között, e munkákat folytatva, az Építésügyi Minisztérium Számítógépesítési és Ügyvitelszervezési Vállalatnál (ÉM Számgép) a műszaki számítások osztály vezetője, majd a Vállat tudományos igazgatóhelyettese volt.

Közben az egyetemi oktatásban is egyre nagyobb teret kapott a számítógépek alkalmazása. 1972-ben docensként visszatérve a BME-re, bekapcsolódott az oktatás ez irányú fejlesztésébe, először a legnagyobb számítási igényű területen, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszéken, majd, ahogyan a számítástechnika grafikai alkalmazásai itthon is egyre inkább hozzáférhetővé váltak, 1984-tól a BME Építészkar Ábrázoló Geometria (mai nevén Építészeti Geometria és Informatika) Tanszékén. Itt tanszékvezető, majd 1995-től egyetemi tanár is, végül 2000-től professor emeritus.

1969-ben megvédte kandidátusi értekezését. 1969-ben a BME Építészmérnöki Karán műszaki doktori címet, majd 1994-ben PhD fokozatot szerzett, majd 1995-ben habilitált.

Kutatási területei: szabadon formált görbék és felületek, valamint a matematikai analízis körébe vágó feladatok diszkrét és folytonos megközelítése.