Csákó Mihály

1964-1970 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán volt oktató, ahol 1970-ben megszerezte egyetemi doktori címét. 1971-198 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Társadalomtudományi Intézetében dolgozott, majd 1981-1985 között a Számítástechnikai Oktatási Központ (Számok) munkatársa volt.

1989-2009 között az ELTE Társadalomtudományi Karán (TáTK) oktatott, közben megalapította és 2015-ig vezette az Oktatás- és Ifjúságkutató Központot. 1991-ben az MTA-n megvédte kandidátusi disszertációját szociológiai tudomány témakörből. 2009-es nyugdíjazása után a Wesley János Lelkészképző Főiskolán (WJLF) egyetemi docenseként oktatott.

Kutatási területe az oktatásszociológia. a politikai szocializáció és a szakképzés szociológiája volt. Az 1970-es és az 1990-es években a szakképzés szociológiájával foglalkozott; 1984 és 1998 között a pedagógusok informatikával szembeni attitűdjét, 1990-től pedig elsősorban a serdülők politikai szocializációját kutatta.

A Magyar Szociológiai Társaság (MSZT) alapító- és elnökségi tagja; 2000-ben elnöke, kétszer alelnöke is volt. 2002-től az MTA Szociológiai Bizottságának tagja; 2002-2014 között az MTA Munkatudományi Bizottságának tagja. 2001-2003 között az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) Szociológiai szakzsűrijének elnöke. Tagja volt az International Sociological Association, az European Sociological Association, a Centre de coordination pour la Recherche et l’Enseignement en Informatique et Société társaságoknak, az NJSZT-nek, valamint a Rézler Gyula Alapítvány kuratóriumának. Az Educatio folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, a szerkesztő bizottság elnöke.