Minszk-2 számítógép

Gazdasági-statisztikai feladatok megoldása

Vállalati alkalmazások, bérszámfejtés

Szimulátorok

Magyarországra elsőnek Minszk-2  típusú gép érkezett a KSH-hoz. A gép kezdettől az Infelorban üzemelt, eleinte a Haditechnikai Intézettől (HTI), 1971-től kezdve pedig a Május 1. Ruhagyártól bérelt helyiségekben.

Felépítés

Központi egység

Szószervezésű gép: 37 bpW

• vezérmű: szinkron vezérlés, órajel 250 kHz
• főtár: ferritgyűrűs RAM, 4096 KW,  ciklusidő  4 μs
• számolómű: regiszterek  fix- és lebegőpontos műveletekhez

Periféria

• háttértár:
  • 4 db 3,5 cm-es mágnesszalag, egyenként 1,6 MW tárolási kapacitással
  • mágnesdobot a Geofizikai Intézetben (ELGI) használtak, az RC2000 lyukszalagolvasó BSI interfészére illesztve
• külső eszközök:
  • gyorsnyomtató:  12  karakteres számjegy-nyomtató (Az eredeti külső  egységek közül  csak ez működött megbízhatóan)
  • RC2000 lyukszalag-olvasó
  • Facit300 lyukszalag-lyukasztó
  • lyukszalag-vezérlésű — Eichner, Supertyper, Creed, és telex — írógépek, off-line alfanumerikus nyomtatásra

A szükséges hardver illesztő egységeket részben az Infelor-ban,  részben a SZÜV-ben fejlesztették ki

Működés

Minden programot “üres” gépről kellett indítani. BIOS nem létezett, az Infelorban kifejlesztett MIRC betöltő programot lyukszalagról lehetett beolvasni.

A számolómű 37 bites 1-komplemens számokkal végzett műveleteket, emiatt más volt a  “pozitív 0”  és a “negatív 0”, amire a programozásnál ügyelni kellett.

Átlagos műveleti sebesség 5-6 kips.

Programkészlet

Az eredeti rendszerprogramok közül egyik sem volt használatban.

• operációs rendszer:  gyári nem volt, a JATE Kibernetikai Laboratóriumában (KibLab) fejlesztették ki
• fordítóprogramok:
  • Inzsenyer (gyári) assembler
  • Mitra Autokód és
  • MISI  assembler (mindkettőt az  Infelorban fejlesztették ki)
  • Fortran
  • Cobol
  • Algol  (mindhárom KibLab beszerzés)
  • Algol 68 (KibLab fejlesztés)

A Geofizikai Intézetben a mágnesdobra rögzített geofizikai méréssorozatok adatainak feldolgozására  “Adminisztrátor” nevű, gépi kódban írt szubrutin-gyűjteményt fejlesztettek ki.

Történeti érdekességek

A 10 éven át gyártott Minszk számítógépcsalád tulajdonképpen a Moszkvában kifejlesztett M-3 elektroncsöves számítógép leszármazottja. A család első tagja, a Minszk-2 volt a Szovjetunió első félvezetős számítógépe; beszerzésekor ez volt a legnagyobb számítógép az országban.

Minden Minszk-gép tulajdonos saját fejlesztéseket hajtott végre, ezek után a gépek már nem voltak kompatibilisak egymással.

Az Infelorban külső felhasználók 4000 Ft/óra díjért használhatták a számítógépet.

“A következő történethez azt kell tudni, hogy a HTI-től bérelt gépteremben nem volt álpadló, hanem kb. 40×40 cm-es kábelcsatornák voltak a szekrények között. ‘Kanyó úr’ a mindenes – takarító, őr, gépkocsivezető (az Intézetben neki volt elsőnek saját autója, Rabár Ferenc igazgató szükség esetén ezt használta, mert vállalati kocsi még nem volt) – minden reggel kitakarította a géptermet, amikor az üzemeltetők még nem voltak jelen. Mint később kiderült, bevitt  egy vödör vizet,  kiöntötte, majd feltörölte. Egyszer egy kábel áthelyezése miatt le kellett venni a kábelcsatorna fedelét, és megrökönyödve vettük észre, hogy a csatornában áll a víz. A Minszk-2 becsületére legyen mondva: nem dobta fel a talpát…

A víz nem csak alulról, hanem felülről is veszélyeztette a  gépet, amelynek jelentős disszipációját két viszonylag korlátozott teljesítményű ablakklímával próbáltuk ellensúlyozni. De a lapos tetős épületben nyáron a mennyezet annyira felmelegedett, hogy néha egy időre ki kellett kapcsolni a gépet. Arra gondoltunk, ha a tetőt locsolnánk, akkor talán tudnánk tartani a gépterem hőmérsékletét. Megtettük, de a mennyezet beázott, és a víz befolyt a gépterembe…

Egy emlékezetes alkalmazás. Sajnos a szovjet külső eszközök nagyon megbízhatatlanok és  rossz minőségűek voltak. Olyannyira, hogy a mágnesszalagos egységeket használhatatlannak minősítettük, és egy időben egyáltalán nem is használtuk. Ekkor kellett megoldani azt a szállítási feladatot, hogy Magyarország összes gabona-betakarítási helyéről milyen útvonalon, melyik malomba kell elszállítani a gabonát, illetve a malmokból a lisztet a megadott tárolási helyekre. A program lényege egy 600×600-as mátrix invertálása volt. A feladatot a  4 KW főtárral rendelkező Minszk-2-vel megoldó két tehetséges programozó kolléga (Frivaldszky Sádor és Stáhl János) kényszerből lyukszalagot használt háttértárnak, mivel a saját illesztésű lyukszalagos eszközök (RC2000, Facit) megbízhatóan működtek. Ez azt jelentette, hogy az alapmátrix adatait lyukszagra lyukasztották, és ezt a lyukszalagot ismételten, újra és újra beolvasták. (Két azonos lyukszalag tekercset használtak, hogy az egyik beolvasása során legyen idő “feltekerni” a másikat. A sokadik beolvasás után persze a lyukszalag néha el is szakadt…) A program egyhuzamban 36 órát futott, és valóban eredményes volt: kiderült, hogy a leggazdaságosabb útvonalak egyáltalán nem azok, amelyeket ránézésre az ember gondolna. Másik futási eredmény az volt, hogy az országban két malmot fel kell számolni, mert oda a szállítás nem volt gazdaságos.

A Minszk-2 gépen futott az Infelor bérszámfejtése is. (Programozó: Ambrus Károly.) Első futáskor derült ki egy programhiba: a névsorban az első személy adatainak feldolgozása kimaradt. A névsorban az első személy éppen ő volt.”

(Molnár Péter visszaemlékezése)

Források

A műszaki adatok és a történetek forrása Molnár Péter (Műszaki Osztály vezető) visszaemlékezése.