Sándory Mihály

1949-ben gyakornok volt a TUNGSRAM Audion gyáregységében. Az egyetem elvégzése után a BME Vezetékes Híradástechnikai Tanszékén dolgozott. 1955-től az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI) tudományos segédmunkatársként, munkatársként, főosztályvezetőként, igazgatóként, majd főigazgató-helyettesként végzett sokszínű, szerteágazó munkát. Fő tevékenységi körei: fizikai kísérletek műszerezése, adatkezelés és adattárolás.

1963-tól az KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézetében (MSZKI) – melynek később meghatározó igazgatója is volt – az ő irányításával kezdték meg egy kisszámítógép építését a DEC korabeli Small Computers Logic Handbook-ja, valamint az Assembler nyelv alapján. Az eredmény, a TPA1001, egy PDP-8 klón a magyar informatikában az 1990-es évekig fontos szerepet betöltő, legendásan sikeres TPA-sorozat első darabja. A később több ezer példányban elterjedt számítógéprendszer mind a mai napig a legsikeresebb hazai példája a kutatás-fejlesztés-gyártás összehangolhatóságának, és példaként szolgálhat.

1979-1982 között a KFKI főigazgató-helyettesi pozíciója mellett az MTA Természettudományi Főosztályát irányította. A műszaki tudományok kandidátusa.

1981 és 1984 között mikroelektronikai kormánybiztos volt; ezt követően a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) vezérigazgatója lett, ahol integrált áramkörök fejlesztésével és gyártásával foglalkoztak.

A TPA rendszerek kifejlesztésében végzett meghatározó tevékenységéért Állami Díjjal tüntették ki (1973). További fontosabb kitüntetései: Neumann-díj (NJSZT, 1982); Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985); Életműdíj (NJSZT, 2020).