Olaszy Gábor

1974-től 2006-ig dolgozott az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Laboratóriumában mérnök-kutató munkakörben. Beszédkutatással, műszeres beszédelemzéssel foglalkozott. 1980-ra munkatársaival kifejlesztették az első magyar szöveg-beszéd átalakító számítógépes eljárást, amely folyamatos gépi beszédet állított elő; 1982-ben szabadalmi oltalmat kapott: „Eljárás- és berendezés szintetizátor(ok) vezérlésére szótár nélkül, szintetizált beszéd a vezérléssel quasi azonos időben történő előállítására” címmel.

1983-tól félállásban dolgozott a BME Villamosmérnöki Karán (VIK) a Távközlési és Telematikai Tanszéken (TTT) Gordos Géza beszédkutató csoportjában, majd annak utód szervezeténél a Távközlési és Médiainformatika Tanszéken (TMIT). Feladata a magyar beszéd gépi előállításának kutatása-fejlesztése volt, az aktuális számítástechnikai és nyelvészeti módszerek követésével. Első ilyen tárgyú könyve 1989-ben jelent meg „Elektronikus beszédelőállítás” címmel. A BME TMIT-en 2018-tól professor emeritusként dolgozik.

Kutatási területei: a beszéd akusztikai szerkezetének kutatása, a beszéd akusztikai-fonetikai modellezése, a gépi beszéd-előállítás módszertana, beszédszintetizátorok tervezése, beszédadatbázisok fejlesztése kutatáshoz, oktatáshoz.

A nyelvtudományok kandidátusi fokozatot 1989-ben szerezte. 2003-tól az MTA doktora.

Kutatásai eredményeiről 210 tudományos közleményt írt; ebből hat könyv. Neve hét magyar szabadalomban szerepel szerzőtársként.

A Távközlési Tudományos Bizottság szavazati jogú tagja, 2003-tól az MTA Akusztikai Komplex Bizottság titkára 2002-2018 között. Az International Journal of Speech Technology szerkesztőbizottságának választott tagja.

Kitüntetései: Kempelen Farkas-díj (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, NJSZT és az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület, 1993); a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje érdemrend (2004); Kozma László Emlékérem (BME VIK, 2011).