M05X mikroszámítógép

MÁV fővonalának automatizálása

(Az állomásokra  érkező szerelvények (vagonok) regisztrálása, és az adtatok továbbküldése a  következő állomásra,  20%-kal növelte a vonalak átbocsátó képességét)

Digitalizáló asztal vezérlése, Ferranti plotterekhez

Különböző vasútállomások

Felépítés

Központi egység

Szószervezésű gép: 16 bpW

• vezérmű: 5 chipen megvalósított IMP-16 mikroprocesszor, 715 kHz órajel
  • CROM chip (Control and ROM): vezérlés és ROM mikroprogramtár
  • négy azonos, 4-bites RALU (Register and ALU) chip, amelyek a belső síneket is megvalósították
  • négy 16 bites akkumulátor
• főtár: 8 KB ferritgyűrűs RAM
• számolómű:
  • RALU chipek
  • opcionálisan: IMP-16A / 522D CROM chip

Periféria

• háttértár: 10 MB merevlemez
• külső eszközök
  • monokróm CRT monitor
  • angol billentyűzet

Működés

Egycímes utasításkészlet.

Két akkumulátor indexregiszterként is működhetett.

A RALU chipek 4 bites, vagy a négy chip összekapcsolásával, alap-kiépítésben 16 bites számokon tudtak bináris additív műveleteket végezni. Az opcionális második CROM chip révén multiplikatív műveletek is elvégezhetők voltak.

Programkészlet

• operációs rendszer: nem volt
• fordítóprogramok:
  • Pascal
  • Makro-assembler (Kifejlesztője: Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola, ma Óbudai Egyetem; Sima­ Dezső)

Több száz alkalmazási rendszer készült, dokumentáció nem maradt fenn.

Történeti érdekességek

A Híradástechnika Szövetkezet meg akarta vásárolni a gyártási licencet, de a tárgyalások nem jutottak el a szerződés megkötéséig.

“Aki ma az Szki-ról megemlékezik, legtöbbször leginkább az önálló, eredeti fejlesztésekre gondol vissza büszkeséggel. Nekem máig az M05X-nek elkeresztelt mikroszámítógép a kedvenc projektem. A gép a National Semiconductors IMP-16-os processzorára épült, és mind hardverét, mind szoftverét tekintve eredeti, saját fejlesztés volt. A gépre – amelyet a HWL-ben „gyártottunk” – vagy száz (ugyancsak általunk kifejlesztett) alkalmazási rendszer készült. A legnagyobb ezek között a MÁV kelet-nyugati fővonalának automatizálása volt: Záhonytól Hegyeshalomig (közben: Szolnokon, Ferencvároson, Komáromban) az M05X-eken regisztrálták vagononként a szerelvényeket, és küldték tovább a következő rendező pályaudvarokra az információt. Így ott előre fel lehetett készülni a szerelvény fogadására. A feladat nagyon éles és sürgető volt: a MÁV kelet-nyugati vonala kezdett bedugulni. (Újabb sínpárok lefektetésére pénz se lett volna, de (halkan) úgy mondták, talán ezt valamelyik békeszerződés is tiltotta nekünk, magyaroknak.) Az általunk kidolgozott rendszerrel viszont legalább 20%-kal meg lehetett növelni a vonal átbocsátó képességét.
Volt a rendszernek járulékos haszna is. Abban az időben a MÁV vagyonokat fizetett a szomszédos országok vasút-társaságainak a nálunk „elveszett” tehervagonokért. A rendszer bevezetésével ezek száma drasztikusan csökkent, és csökkent a vele járó „büntetés” is.”

(Kovács Ervin visszaemlékezéséből)

Források

Kovács Ervin: Az én Szki-m, in: Volt egyszer egy SZKI..., 11. oldal.