Madarász István

Végzése után,1952-1958 között aspiráns, majd tanársegéd volt a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Élettani Intézetében, Lissák professzor vezetése alatt. Témája a feltételes reflexek kialakítása állatokon, azok törvényszerűségei, kapcsolatai a magatartással, a magasabb idegtevékenységgel. Kandidátusi értekezését is ebben a témakörben védte meg, a Nem-specifikus alkalmazkodási formák és a feltételes reflex címen.

1958-1972 között tanársegéd, majd adjunktus volt a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) Élettani Intézetében. Itt a nyaki nyirokerek lekötésének, a nyirokcsomók blokádjának hatását tanulmányozta az agy működésére, valamint az idegrendszeri ingerületi és gátlási folyamatokat (GABA) kutatta. Később Magyarországon elsők között alkalmazta a látó- és hallás-kérgi kiváltott potenciálok módszerét az érzékszervi működések vizsgálatában. Fontos témája volt a hippocampus vizsgálata is. Fenti témakörökben több mint 40 közleménye jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban.

1964-1965-ben egy éves ösztöndíjjal kutatásokat végzett Pármában, az ottani Élettani Intézetben. 1966-ban 3 hónapig, szintén ösztöndíjjal, Baselben kutatott.

1972-től nyugdíjazásáig tudományos főmunkatárs volt a József Attila Tudományegyetem (JATE) Kalmár László által vezetett Kibernetikai Laboratóriumában. Itt – oktatási tevékenysége mellett – kezdeményezője volt a számítástechnikai és kibernetikai módszerek alkalmazásának az orvostudományban és a biológiában. Interdiszciplináris megközelítésű önálló módszereket dolgozott ki, amelyeket a saját kutatásaiban is használz, amikor a fáradtság, a figyelem, a motiváció, a kockázatvállalás szerepét vizsgálta sportolók teljesítményében, kollaborációban a Testnevelési Főiskola Kutatóintézetével és a SZOTE több intézetével. Az erre a célra kifejlesztett teszteket a gyakorlatban is felhasználták sportolók teljesítményének mérésére.

1972-ben előadást tartott az első kibernetikai világkongresszuson Porto Alegré-ben (Brazília), 1984-ben az Oregon állambeli Eugene-ben képviselte Magyarországot a IV. Olimpiai Sporttudományos Világkonferencián, valamint részt vett Los Angelesben is az Olimpiai Tudományos Kongresszuson.

1970-es megalakuláskor az NJSZT Orvos-biológiai Szakosztályának alapító elnöke, majd elnökségi tagja volt. Dolgozott az NJSZT Csongrád Megyei vezetőségében is. Tagja volt a Testnevelési és Sporttudományos Tanács két bizottságának, az Egészségügyi Minisztérium Számítástechnikai Bizottságának, valamint a Nemzetközi Információfeldolgozási Szövetségnek (IFIP).

Kitüntetése: Kiváló Munkáért jelvény (művelődési miniszter, 1985).