Gergely Tamás

1961-től a Szovjetunióban végezte egyetemi tanulmányait – 1963-tól párhuzamosan két egyetemen. 1965-1967 között az Ukrán Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében volt kutató.
1967-1975 között az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében (KFKI) volt kutató. – 1970-ben védte meg kandidátusi disszertációját.
A kijevi egyetemi évek alatt, majd a KFKI-ban a nagy-bonyolultságú rendszerek matematikai elmélete tárgykörben végzett kutatást. Speciális sztochasztikus folyamatok szintézisével kapcsolatos eredményeit többek között számítógéprendszerek leírására alkalmazta, amelyért 1973-ban Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott. Kidolgozott egy pszicho-kibernetikai modellt a tanulás folyamatára, amelyet sokáig alkalmaztak pl. a számítógépes oktatórendszereknél. Rendszerelméleti kutatásokat is folytatott.

1975-1992-ig az INFELOR Rendszertechnikai Vállalatnál és jogutódainál (Számki, Számalk) volt alkalmazásban. – 1988-ban megszerezte az MTA doktora címet.
Kutatásainak iránya a matematikai logika és a számítástudomány felé fordult. Egy matematikai alapokra épülő egységes számítástudomány kidolgozásával foglakozott, kidolgozva egy konstruktív programozáselméletet hatékony specifikációs eszközökkel és módszertannal. Eszközt adott programozási logikák egységes logikai megalapozására; a szoftver engineering területén kidolgozott egy egységes konstruktív logikai keretet a programok jelentésének egzakt meghatározására és verifikálására. Ezen eredményeiért (már a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat, a Számalk munkatársaként) megosztott Kalmár-díjban részesült 1979-ben.

1986-ban többedmagával megalapította az ALL Számítástudományi Kutató-fejlesztő Kisszövetkezetet (jogutód: Alkalmazott Logikai Laboratórium Kutató-fejlesztő Szövetkezet), amelyet 2018-ig vezetett. Ekkortájt logikai alapú érveléselmélettel, gépi tanulással, információ- és tudáskinyeréssel valamint intelligens adatanalízissel foglakozott; az alkalmazások fő célterülete az orvosbiológiai és a klinikai orvosi informatika. A munkatársaival kidolgozott ún. intelligens partner rendszerek számos orvosi területen (nephrológia, immunológia, kardiológia, pulmonológia stb.) tették lehetővé szakértő rendszerek létrehozását. – Az egyénre szabott diagnózis és optimális perszonalizált terápia kiválasztással kapcsolatban négy szabadalmi oltalmat kapott.

Az 1980-as évektől számos hazai és nemzetközi K+F projekt szakmai vezetője, illetve részvevője volt. Ezek között volt az általa kezdeményezett és vezetett magyar-szovjet Logikai-információs számítási rendszerek projekt (egy időben a japán 5. generációs számítástechnikai projekttel – konstruktív választ adva több, a japánok által felvetett kihívásra). Néhány további eredmény: kognitív pszichológián alapuló oktatás elmélet és módszertan (az eredményeket több oktatási intézmény alkalmazta), valamint a „magyar iskola”-ként emlegetett programozás-elmélet kidolgozása.

Főbb kutatási területei: számítástudomány, mesterséges intelligencia, kognitív rendszerek, intelligens adatanalízis, bonyolult rendszerek modellezése, és bioinformatika. Kutatási eredményeiről több mint 200 publikációja, valamint 15 könyve jelent meg.

1978-tól 1990-ig MTA Matematikai Kutatóintézet külső munkatársa volt. 1993-ban Budapesti Műszaki Egyetem (BME) címzetes egyetemi tanára lett, majd 1994-ben az Orosz Természettudományi Akadémia külső tagjává választották. Megalakulásától 2002-ig a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Tudományos Tanácsának elnöke. – Az NJSZT Mesterséges Intelligencia Szakosztályának volt elnöke.

Kitüntetései: Akadémiai Ifjúsági Díj (MTA, 1973); Kalmár-díj (megosztott, NJSZT, 1979); a Magyar Informatikáért szakmai érem (informatikai és hírközlési miniszter, 2003 körül).