Magyar Gábor

Az egyetem elvégzése után folyamatosan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Távközlési és Médiainformatikai Tanszéknek (TMIT) és elődjeinek állományában oktatott és kutatott. Számos tantárgyat és tantárgyprogramot fejlesztett ki. Vezető szerepet játszott a műszaki informatikus és a mérnökinformatikus képzési programok fejlesztésében. 2004-2008 között a BME stratégiai igazgatói posztját töltötte be. 2010-2013 között a BME TMIT tanszékvezető-helyettese, 2013-től 2021-ig tanszékvezetője volt.

Szakmai érdeklődési területe: adattudomány, multimédia tartalomelemzés, intelligens keresési feladatok. Számos kutatás-fejlesztési (K+F) projektet vezetett (pl. közúti gépjárműrajok viselkedésének elemzése, Ericsson-BME 5G közös kutatási és fejlesztési együttműködés, Föld-rendszer adatok tudományos feldolgozása, Nemzeti Audiovizuális Archívum tervezése, előkészítése, Nemzeti Digitális Adattár rendszertervezése, intelligens adatkereső és adatbányászati rendszerek kutatása és fejlesztése).

1995-ben védte meg kandidátusi disszertációját a műszaki tudomány köréből, majd 1996-ban a BME-n PhD fokozatot szerzett.

A Közlekedéstudományi Intézet keretében működő Mobilitás Platform (a hálózatba kapcsolt, intelligens, automatizált közlekedési rendszerek szakértői együttműködése) Adatmenedzsment Munkabizottságának vezetője. A BME Automated Drive laboratórium Adatmenedzsment és Kommunikáció Team vezetője. Az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium Adatkezelés és kommunikáció témavezetője. Az MNB-BME „Digitalizáció, mesterséges intelligencia és adatkorszak” tudományos műhely vezetője.

2000-2010 között a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) tagja volt; 2019-től a Tanács szakértője. Az Európai Technológiai és Innovációs Intézet (EIT) megvalósításának koordinátora, 2014-220 között a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE), az Egyetemközi Távközlési és Informatikai Egyesületnek (ETIK), a Magyarországi Oracle Felhasználók Egyesületének (HOUG) elnöke és a Mobilitás és Multimédia (MM) Klaszter alelnöke volt.

A hazai kutatás-fejlesztés menedzselésében is aktív szerepet töltött be: többek között a Nemzeti Kutatás-fejlesztési Program (NKFP) 2. Programtanácsának elnöke, az NKFP Irányító Testületének tagja, az Infokommunikációs Technológiák és Alkalmazások (IKTA) zsűri elnöke, az európai FP7 és USA NSF szakmai zsűrik tagja volt.

Kitüntetései: Kalmár-díj (NJSZT, 2006), Pollák–Virág-díj (HTE, 2009); Kozma László-díj (BME VIK, 2005), Puskás Tivadar-díj (HTE, 2014).