Kátai Imre

Az egyetem elvégzése után az ELTE Algebra és Számelmélet Tanszék munkatársaként kezdett el dolgozni. Végigjárva az oktatói ranglétrát, tanszékvezetőként 1970-ben vette át egyetemi tanári kinevezését a Numerikus és Gépi Matematika Tanszéken.
1970 és 1977 között az ELTE Természettudományi Kar (TTK) dékánja. Ez időszakban kiemelkedő szerepe volt a programozó és programtervező matematikus képzés programjának kidolgozásában, különböző tantárgyak oktatásában; hét jegyzetet írt. 1980-ban kinevezték az ELTE Számítógépközpontjának (SZK) igazgatójává.
1992-től az akkor megalakult Komputeralgebra Tanszék vezetője volt egészen 2003-ig.

Több éven át az MTA és az ELTE közös Alkalmazott Számelméleti Kutatócsoportjának volt a vezetője. 2004-2008 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Alkalmazott Matematika és Informatika Tanszékén egyetemi tanára.

Vendégprofesszor volt az USA-ban, Németországban, Egyiptomban, Kanadában és Franciaországban. 2004-től a Vilniusi Egyetem, 2010-től az ELTE, 2013-tól a Nguyen Tat Thanh (Ho Chi Minh Város, Vietnam) egyetem díszdoktora. 2008-tól az ELTE TTK professor emeritusa.

Fő kutatási területe az analitikus és valószínűségelméleti számelmélet. Jelentősek a fraktálgeometria területén elért eredményei. Publikációinak száma közel 400.

1965-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusa, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai, valamint az Informatikai- és Számítástudományi Bizottságnak tagja. 1979-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagja; 1995-től 2004-ig a Felügyelőbizottság tagja volt. Az „Annales Universitatis Scientiarum ELTE Sectio Computatorica” (AC) alapító főszerkesztője (70. születésnapján dedikált kiadvánnyal). Az „Acta Mathematica Hungarica”, az „Annales Universitatis Scientiarum ELTE Sectio Mathematica” és az „Alkalmazott Matematikai Lapok” szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb kitüntetései: Munka érdemrend Arany fokozata (1977); Akadémiai Pályadíj (MTA, 1978); Széchenyi-díj (1995); a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2005).