Friedler Ferenc

1977-1979 között az MTA tudományos gyakornoka volt. Pályafutását az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetben kezdte akadémiai ösztöndíjasként, majd 1979-től 1997-ig alapító csoport- és osztályvezető volt. 1995-tól az MTA doktora.

A Veszprémi Egyetem (VE), majd utódintézménye, a Pannon Egyetem (PE) egyetemi tanára, 1993-tól 2015-ig a Számítástudományi Tanszék alapító tanszékvezetője; 2001-2003 között a Műszaki Informatikai Önálló Intézet igazgatója volt. 2003-2011 között a PE Műszaki Informatikai Kar alapító dékánja, 2011-2015 között az egyetem rektora.
2015-ben a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese volt.

2016-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) oktatott. A PPKE Roska Tamás Műszaki és Természettudományi Doktori Iskola törzstagja, több más egyetem doktori iskolájának oktatója.

Több évet töltött külföldön, melynek eredményeképpen széleskörű tudományos kapcsolatokkal rendelkezik. 1990-1999 között a Kansas State University (Manhattan) kinevezett kutatója. 2010-2012 között vendégprofesszor a svájci École Politechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) intézetben. Meghatározó nemzetközi együttműködések egész sorának kezdeményezője vagy résztvevője. Európa, USA, Dél-Afrika és Dél-Korea összesen nyolc egyetemével együttműködésben hozott létre közös publikációkat, előadásokat, szemináriumokat, projekteket.

A Kémiai tudomány kandidátusa (1990), az MTA doktora (1995 – Kémiai tudomány), a VE habilitált egyetemi tanára (1999). Elkötelezett támogatója a matematikai tehetségkutatásnak és gondozásnak. 2001-ben kezdeményezője volt az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola megalapításának. Kidolgozta a „Fasori Program” egyetemi elitképzés alapelveit, megalapította a Pólya György-díjat, amellyel a tehetségkutatásban- és gondozásban élen járó középiskolai tanárokat jutalmazzák. 2011-től tagja a Magyar Matematikai Tehetségsegítő Tanácsnak.

Szakmai közéleti tevékenységéről: többek között 2005-től elnöke az MTA Informatikai Bizottságának, tagja és 1998-tól társelnöke a Magyar Kémikusok Egyesülete Kibernetikai Szakbizottságának, 2010-től elnöke a Magyar Rektori Konferencia Informatikai Tudományos Bizottságnak. Nemzetközi tudományos konferenciasorozatok alapítója. Hazai és külföldi szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. 2013-2018 között az NJSZT elnöke volt.

Kutatási területei: műszaki rendszerek információs folyamatainak matematikai modellezése és optimalizálása, valamint műszaki rendszerek analízise és szintézise. Közel 150 publikációja van, nemzetközi konferenciákon tartott előadásainak száma közel 240.

Jelentősebb kitüntetései: a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003); Kalmár-díj (NJSZT, 2003); Polinszky-díj (Veszprém főpolgármestere, 2006); Neumann-díj (NJSZT, 2007); Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 2008); Széchenyi-díj (2010); Bolyai János-emlékérem (2010).