Hanák Péter

1969-től 2011-ig oktató, kutató, fejlesztő volt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Karának (VIK) három tanszékén.
A BME-n kezdetben villamos méréstechnikát és elektronikát, később inkább digitális technikát, majd szoftvertechnológiát és programozást tanított különféle „egzotikus” nyelveken (ELAN, CDL, SML, Haskell, Hume, Erlang stb.). Kezdeményezője és két évtizeden át tárgyfelelőse volt a Programozási paradigmák, később Deklaratív programozás című tantárgynak (Szeredi Péterrel együtt); ezen belül a funkcionális programozást oktatta. 2009-től kari felelőse a Semmelweis Egyetem (SE) egészségügyi szervező alapképzésében a BME által gondozott számítástechnika-informatika tantárgycsoportnak.

Időközben, 1997-2006 között, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál (OMFB) és utódjainál dolgozott az Információs és Kommunikációs Technológiai Alkalmazások (IKTA) témájú pályázatok, projektek témafelelőseként; tagja volt az informatikai tárcaközi bizottságoknak. Az Európai Bizottság és az Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) egyes szakmai testületeiben Magyarországot képviselte.

Hazai és nemzetközi közszolgálati tapasztalatait hasznosította, amikor a BME-re visszatérve 2006-tól több hazai és nemzetközi projekt kezdeményezője, résztvevője, vezetője lett. 2007-2015 között a BME Egészségipari (a megalakuláskor Egészségügyi) Mérnöki Tudásközpontjának (BME EMT) alapító igazgatója, majd elnöke volt.

Az 1970-es évek közepétől a NJSZT tagja, majd az ifjúsági bizottság, a PDP-felhasználók köre, a versenybizottság, a Beágyazott és Ambiens Rendszerek Innovációs Műhely (BeAm-IM szakosztály) tagja, majd vezetője volt. Összesen három ciklusban (1990-től, 1995-től és 2007-tők) volt alelnöke az NJSZT-nek. 2010-től az NJSZT Orvosbiológiai Szakosztályának munkájában vesz részt.
1985-től húsz éven át egyik fő szervezője volt hazai és nemzetközi középiskolai számítástechnikai-informatikai versenyeknek, többek között az 1996. évi 8. Nemzetközi Informatikai Diákolimpiának.

2007-ben az életvitelt segítő infokommunikációs technológiákról és alkalmazásokról szóló, a GKM (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) keretében készült ún. eVITA  tanulmány szerkesztője. 2008-ban a budapesti eVITA Konferencia és Kiállítás fő szervezője volt. 2008-2015 között az életvitel-minőséget javító fejlesztéseket segítő eVITA Nemzeti Technológiai Platform egyik vezetője. 2010 és 2012 között tagja a Terápiás Együttműködésért az Egészségügyben, valamint a Magyar Egészségkommunikációs Egyesületeknek.

Díjak: művelődési miniszteri dicséret (1988); Kalmár-díj (NJSZT, 1986); BME rektori dicséret (1993); a Magyar Köztársaság Kiskeresztje (1997); Fényes Elek-díj (miniszterelnök, 1998); Életmű-díj (NJSZT, 2020).