Havass Miklós

A magyar informatika kialakulásának első periódusában tevékenykedett mint programozó, szoftver fejlesztő, vállalatvezető, illetve a magyar számítástechnikai közélet egyik szervezője.

Pályáját a Pénzügyminisztérium Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézetében (PM SZÜI) kezdte, Budapesten. Előkészítette egy számítógép beszerzését, majd programozási munkákat végzett.

1965-ben átlépett a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetéhez (NIM IGÜSZI), ahol beszerezték Magyarország első nyugati gyártmányú, tranzisztoros számítógépét, a National-Elliott 803 B-t. Itt operációkutatási, nem-numerikus és alapszoftver-fejlesztési feladatokon dolgozott (az EMG 830 gépre).

1972-től az Infelor Rendszertechnikai Vállalatnál VIDEOTON számítógépek operációs rendszerein, szoftvertechnológiai feladatokon munkálkodott, illetve munkatársaival a magyar szoftver export beindítását szervezte.

1982-től az Infelor jogutódjaként létrejött Számítástechnika-alkalmazási Vállalat (Számalk) elnök-vezérigazgatója volt. 1995-ben az Állami Vagyonügynökség irányelvei alapján kollégáival privatizálták a vállalatot. Elnöklete mellett hozta létre a Számalk az IBS (International Business School of Budapest), és a GDF (Gábor Dénes Főiskola) felsőfokú iskolákat, a META és a Számalk Szakközépiskolákat, az OBS (Open Business School) távoktatási üzletemberképző központot, illetve az ISB (International School of Budapest) idegennyelvű általános iskolát és gimnáziumot. Kezdeményezője volt a hazai távtanulás bevezetésének, megalapozásának.

Egyik alapító tagja volt az Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak (NJSZT), amelynek 1985-1989 között főtitkára, 1990-1994 között elnöke, majd 1994-től tiszteletbeli elnöke lett. Tagja volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) plénumának. Elnöke volt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ), illetve a Magyar Térinformatikai Társaságnak (HUNAGI). 1994-ben a Magyar Mérnök Akadémia (MMA) tagjai közé választotta. Alelnöke volt a Magyar Tehetséggondozó Egyesületek Szövetségének, illetve társelnöke a Bolyai Műhely Alapítványnak. 1995-ben egyik kezdeményezője és szervezője volt Nemzeti Informatikai Stratégia kialakításának. Több cikluson keresztül tagja volt a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak (NHIT), a kormány tanácsadó szervének. Részt vesz az Informatikatörténeti Fórum (iTF) munkájában.

Életéről, életelveiről kimerítően számol be az Ifjan – Éretten – Éltesen c. riportkönyvében, amelyben számot ad irodalmi munkásságáról és kitüntetéseiről is.

Jelentősebb kitüntetései: Neumann-díj (NJSZT, 1978); Fényes Elek emlékérem (Központi Statisztikai Hivatal, KSH, 1990); MTESZ-díj (1994); Aschner Lipót-díj – az év menedzsere díj (Gyáriparosok Országos Szövetsége, 1997); Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 1998); Osztrovszki György-díj (Mérnökök a Békéért Alapítvány, 1999), Pro Scientia Transsylvanica (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, EMT, 2000); Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2005); Kármán Tódor-díj (megosztva, oktatási miniszter, 2010); Tehetségek Szolgálatáért Életműdíj (Nemzeti Tehetségsegítő Tanács, NTT, 2014); Életmű-díj (NJSZT, 2021). 2021-ben a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács felkérte a Magyar Tehetség Nagykövetének.