Bélády László

1956-os forradalom után először Németországban, majd Franciaországban, később az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban dolgozott mint fejlesztőmérnök és kutató. 1960-1980 között a híres IBM Watson Research Center-ben végzett szerteágazó kutatómunkát (operációs rendszerek, virtuális gépek architektúrája, számítógépes grafika). Ezt követően 2 évig az IBM szoftvertechnológiai részlegének igazgatója volt.

1984-ben az USA akkori vezető szakmai intézményének számító Microelektronics and Computer Technology (MCC) cégnél beindította Szoftver Technológia Programját. Célja nagy, komplex rendszerek elosztott tervezését támogató fejlett technológia kidolgozása volt.

Alapítója és nyolc éven keresztül igazgatója volt a Mitsubishi Electric Information Technology Center-nek Amerikában. Több szoftver vállalat tanácsadói testületének volt tagja az USA-ban, Ausztriában és Magyarországon.

Nevéhez is köthető a szoftver technológia mint szakterület kialakulása. A Lehmann professzorral közösen írt “Program Evolution” c. könyve a szoftvertechnológia egyik legismertebb forrásmunkája. A virtuális memória rendszerekről publikált cikke 1983-ban a két évtized legtöbbet hivatkozott publikációja volt szoftver témában.

Kiemelkedő szakmai munkája mellett, melyet a róla elnevezett Bélády-algoritmus és Bélády-anomália is példáz, nagy figyelmet fordított tehetséges munkatársaira, pályájuk támogatására, valamint a hazai szoftver eredményeknek a nagyvilágban való elterjesztésének segítésére. A 2002-ben (az IEEE Computer Society és a NJSZT Fórum szakmai támogatásával) megalakult Szoftvertechnológiai Fórum szakmai vezetője volt.

1979-1983-ig az IEEE Transaction on Software Engineering folyóirat főszerkesztője. Az Academy Industry Program of the US National Academy of Sciences kuratóriumi tagja. 1980-tól az MTA külső tagja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kar Tanácsadó Testületének tagja.

Kitüntetései: Citation Index Classic (1983); Warnier Prize for Excellence in Information (1990); Neumann-plakett és -oklevél (NJSZT, 2003); Életmű-díj (NJSZT, 2018).