Bakonyi Péter

1970-ben a BME Villamosmérnöki Karán szerzett doktori címet. 1974-től kutatási területe a számítógép-hálózatok kutatása. 1987-ben vendégprofesszorként az Észak-Karolinai Egyetemen tanított. 1991-től másodállásban az MTA főtitkárának informatikai tanácsadója volt.

1965-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos munkatársa, majd főosztályvezetője, 1982-től tudományos igazgatóhelyettese volt. 1975 és 1990 között az MTA számítóközpontját irányította.

1991 és 2001 között az Allianz Hungária biztosító társaság informatikai vezetője volt.
Emellett félállásban megtartotta akadémiai státuszát, így 1999-ig folytatta az 1986-ban elkezdett Nemzeti Információs Infrastruktúra (NIIF) Program vezetését: létrehozták Magyarországon az elosztott számítógép-hálózati szolgáltatásokat, s ezzel az Internet hazai bevezetésének alapjait.
Mindeközben tanított az egyetemen is, és az MTA főtitkára szakmai tanácsadója is volt.

2002-ben ismét az MTA SZTAKI igazgató-helyettese. 2002. júniustól 2004. év decemberig az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Információs Társadalom Stratégia helyettes államtitkára volt. 2004. decembertől visszament az MTA SZTAKI-hoz igazgató-helyettesnek. 2011-től a BME vezető tanácsadója volt. 2004 és 2008 között a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács kormány által delegált tagja.

A BME címzetes docense, 2007-től a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) címzetes főiskolai tanára.

2002-től 2008-ig a NJSZT elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-től a Hungarnet Egyesület ügyvezető elnökeként tevékenykedett.

Kitüntetései: Eötvös Loránd-díj (minisztertanács,1964 és 1986); Széchenyi-díj (1993); a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (2003); Neumann-díj (NJSZT, 2014).