Vörös Gábor Jenő

1959-1961 között a Villamos Állomásszerelő Vállalatnál alállomás szerkesztőként dolgozott (egyetem mellett, heti 18-órában). 1961-tól 1967-ig a Kőbányai Könnyűfémmű Kft-nél energetikus, műszaki ellenőr volt.

1967-1974 között az MTA Automatizálási Kutató Intézet (AKI), majd Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI) tudományos munkatársaként számítástechnikai hardverfejlesztésekben vett részt. 1973-ban a BME-n megszerezte digitális technika témában az egyetemi doktori címet.

1974-1991 között a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) Hardware Laboratóriumának (HWL) tudományos főmunkatársként rendszer-, és szoftverfejlesztésben vett részt. Az SZKI első, 1975-ben BNV-nagydíjas terméke, a MEDICOR táskadiagnosztikai rendszer konstruktőre; és konstruktőre volt még az optikai CNC (Computer Numerical Control) profilköszörű szoftverének is.

1991-1992 között a Micronetics Europe cégnél numerikusan vezérelt CNC szerszámgép-fejlesztésben vett részt.

1993-1994 között információbiztonsági és neurális hálózati szakkönyveket írt.

1996-2000 között a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-nél (HM EI Rt) információbiztonsági tudományos tanácsadó volt. 2000-2002 között a Hírközlési-felügyeletnél szakértő rendszerek fejlesztésével foglalkozott. 2002-tól 2017-ig villámvédelmi szakértő rendszer fejlesztésében és megvalósításában vett részt.

Közben az Országos Műszaki Könyvtár (OMK) számára folyamatosan végzett szakfordítói és lektori munkákat.

Néhány számítástechnikai hardverszabadalom, két szakkönyv, több tucat önálló publikáció fűződik nevéhez.

Kitüntetései: BNV-nagydíj (1975); a Köztársaság Elnökének oklevele és emlékérem (1992).